A béka marad

A biológiával kapcsolatos tévhitek, félismeretek, félreértések tisztázása.

Ötletek

Ha bárki bárhol lát, olvas olyasmit, amiről úgy gondolja, érdemes lenne foglalkoznunk vele, vagy csak választ keres valamilyen biológiával kapcsolatos kérdésre, írjon az ng (kukac) akg (pont) hu címre és igyekszünk utánajárni és foglalkozni a témával.

Creative Commons

Creative Commons Licenc

Utolsó kommentek

Veszélyes vizeken

2010.10.08. 22:59 - Nádori Gergely

Címkék: történelem nobel

Megszokott dolog, hogy akár az irodalmi, akár a béke Nobel-díj esetében politikailag, akár etikailag is megkérdőjelezhető döntések születnek. Sőt, mintha ezek a díjak ez is lenne az egyik fontos feladata, hogy felhívják a figyelmet olyan jelenségekre, eseményekre és problémákra, amikről a fejlett világ szívesebben feledkezne el.

Az idei évben azonban az orvosi Nobel-díjjal kapcsolatban is joggal merülhetnek fel aggályok. Mint ismeretes a díjat Robert Edwards kapta az ember méhen kívüli megtermékenyítésének kidolgozásáért. A meddő párokon segíteni valóban nemes gondolat, de talán érdemes meghallgatni a kissé borúsabb véleményeket is.

Sokan mutatnak rá, hogy a Nobel-díj alapító okirata az egész emberiség javát szolgáló kutatásokat jutalmaz, míg a meddőség legfeljebb a fejlett világban tekinthető problémának. A Föld nagyobb része mind e napig a túlnépesedéssel, a túlságosan sok gyerek okozta szegénységgel küzd, nem az jelenti a legfőbb problémát, ha vannak, akiknek nem lehet gyereke. erre a felvetésre válasz lehet az is, hogy egyfelől az alacsony születésszám olyan probléma, amivel hamarosan a fejlődő országok is szembesülnek majd, másfelől, hogy a mesterséges megtermékenyítés egyes öröklött betegségek megelőzésében is fontos lehet, harmadrészt, hogy az egyes emberek számára ez bizony nagy segítség. A meddőség olyan betegség, ami már az idők hajnala óta okoz problémát a nőknek és a férfiaknak (elég csak a Biblia meddő asszonyaira gondolni), ezen segíteni tehát objektíven nézve is nagy eredmény.

Van azonban egy másik ügy is, ami kissé beárnyékolja Steptoe és Edwards eredményét. Úgy tűnik ugyanis, hogy az első sikeresen megszületett bébi Louise Brown szülei nem voltak pontosan tudatában annak, hogy mire vállalkoznak. Az orvosok ugyan elmondták nekik, hogy az eljárás kísérleti stádiumban van és messze nem száz százalékos hatékonyságú, azt viszont nem közölték, hogy még soha senkinél nem volt sikeres. Ez pedig felveti a kérdést, hogy a szülők döntése vajon tudatos beleegyezésen alapult-e. Ez a tudatos beleegyezés (informed consent) elve 1957-ben született meg egy amerikai bírósági ítéletben és kimondja:

Az orvos megszegi a betegével szembeni kötelességét, és felelősséggel tartozik, ha bármely olyan információt visszatart, amely szükséges alapját képezi a betegnek a tervezett gyógykezelésbe való értelmes beleegyezéséhez. Továbbá, a kockázati tényezők kifejtésekor nagy körültekintéssel kell eljárni, csakúgy mint minden egyéb olyan tényező közlésénél amelyek szükségesek a tájékozott beleegyezéshez.

Lehet amellett érvelni, hogy a két orvos ebben az esetben nem a kötelességeinek megfelelően járt el.

Persze nem ez lenne az első eset, amikor a Nobel-díjjal kapcsolatban etikai fenntartásokat fogalmaznak meg. 1918-ban Fritz Haber kapta a kémiai elismerést a légköri nitrogén megkötéséért, ami a műtrágyák gyártásának kulcslépése és ezáltal valóban milliárdok napi betevőjének megtermelését teszi lehetővé. Kár, hogy a Haber elsődlegesen azért dolgozta ki az eljárást, hogy a német hadsereg lőpor utánpótlását biztosítsa a világháborúban és ugyanekkor kémiai zsenijét a vegyi fegyverek előállításának szentelte. A halál csak halál, bárhogyan érkezik. - mondta, mikor ezt számon kérték rajta. A 20-as években kidolgozott egy rovarirtó gázt, a Ciklon-B-t is, családjának számos tagját később ezzel gyilkolták meg.

További olvasmány: A TÁJÉKOZTATÁSON ALAPULÓ BELEEGYEZÉS INTÉZMÉNYÉNEK FELELÕSSÉGI KÉRDÉSEI A HAZAI JOGGYAKORLAT TÜKRÉBEN

Science Meetup

2010.09.05. 10:55 - Nádori Gergely

Budapest Science Meetup azért lett, hogy legyen egy hely, ahol kutatók mesélhetnek tudományról, nem csak (sőt, főleg nem) szakmabelieknek. Minden egyes Meetup-on a meghívott előadók röviden szólnek új eredményeikről, távlati terveikről, vagy éppen aktuális tudományos érdekességekről. Tudományfilozófiától elektronikáig, mikrobiológiától csillagászatig minden terítékre kerül. Az előadásokat követő beszélgetéseken konkrét kutatásokról, kutatói létről vagy bármilyen, a tudományhoz akár csak lazán kapcsolódó témáról is szó eshet, csak rajtatok múlik.

Az első alkalom szeptember 15., 18:00, helyszín a Tűzraktér kávézója, a három előadás pedig a mikrobiológia, csillagászat, exobolygók, és földön kívüli élet témákat öleli fel. Kontakt: twitter, mail: BpScienceMeetup [at] gmail.com

Van másik!

2010.08.02. 17:58 - Nádori Gergely

Címkék: tudomány gmo

Remélem mindenki emlékszik a címben idézett bohóctréfára, amiben a zenebohóc ezzel a felkiáltással kapja elő az újabb és újabb zajkeltő eszközöket. Úgy látszik, hasonló viccre képesek az ökológiai rendszerek. A genetikailag módosított növények termesztése megjelenésük óta heves viták tárgya. Az ellenérvek között szerepel az emberi egészségre és/vagy az életközösségekre gyakorolt negatív hatás is. Az állítások szerint például a rovarmérgeket termelő GM (genetikailag módosított) növények nem csak a kártevőket, hanem más ártatlan rovarokat is gyilkolhatnak, egészében csökkenthetik a biodiverzitást. A propagátorok viszont azzal érveltek, hogy a GM növények termesztése jelentősen csökkenti a növény védőszer használatot, kisebb környezeti terhelést és ezáltal a biodiverzitás növekedését eredményezheti. Az erős indulati tartalmakkal fűszerezett vita Európában és az USA-ban dúl teljes erővel.

Vannak persze olyan országok is, amik magasról tesznek az elvi megfontolásokra, ilyen például Kína. Nem is csoda, hiszen a Föld művelhető területeinek csak 5%-ával rendelkezik, míg a népesség 20%-a lakik ott. A GM termesztéssel kapcsolatban Kínának nincsenek fenntartásai. Kína számára a terméshozamok növelése mindennél fontosabb. A 90-es években már Kína volt a világ legnagyobb növény védőszer használója, aminek következtében a becslések szerint évente 4000 ember halt meg a talaj, a víz mérgezése miatt. A GM növények használatával nem csak a terméshozamok növekedését, hanem a kemikáliák használatának csökkenését is remélték. Az első eredmények alapján úgy tűnt, teljes joggal. Egy idén júniusban publikált tanulmány szerint azonban meglehet, hogy a csökkenés csak átmeneti volt.

A haszonnövények közül mindig is a gyapot volt az, amit a legtöbbet kellett permetezni, ezért is volt elsődleges célpontja a génmódosításnak. A növény fő kártevője a gyapotmoly, ami ellen olyanfajtát hoztak létre, ami a Bt-toxin nevű rovarmérget termelte. Ennél a fajtánál szinte mellőzni is lehetett a permetezést. Eleinte. A tanulmány ugyanis, ami a GM gyapotmezőket vizsgálta Kínában arra a következtetésre jutott, hogy ezeken a helyeken ugrásszerűen nőtt a mezei poloskák száma. Ezek a rovarok immúnisak a Bt-toxinra. A helyzet mára odáig jutott, hogy a rovarölőszer használat a 90-es évekbeli 60%-ára kúszott vissza.

Mi ebből a tanulság? Egyfelől nem volt igaza azoknak, akik kevéssé bíztak az ökoszisztémákban és azok összeomlását jósolták meg a GM növények miatt.Úgy tűnik, ezek a növények nincsenek jelentős hatással a biodiverzitásra. Nem volt azonban igaza azoknak sem, akik a GM növényekben egy új mezőgazdaság eljövetelét látták és úgy gondolták semmi szükség nem lesz ezután a hagyományos növényvédelemre. A legjobb esetben is azt mondhatjuk, hogy a GM egy a sokféle növényvédelmi eszköz közül.

Lu, Y. et al: Mirid Bug Outbreaks in Multiple Crops Correlated with Wide-Scale Adoption of Bt Cotton in China Science 28 May 2010:Vol. 328. no. 5982, pp. 1151 - 1154

Huang, J. et al: Biotechnology as an alternative to chemical pesticides: a case study of Bt cotton in China Agricultural Economics 29 (2003) 55–67

Az uralkodó élőlények

2010.07.28. 13:48 - Nádori Gergely

Az elmúlt évtizedek a biológiában a nagyszabású és nagy hatású projektek évei voltak. A humán genom program, a neandervölgyi genom program, a szintetikus biológia mind hatalmas összefogást igényeltek és óriási lépéseket jelentettek. Olyasmik ezek a biológia számára, mint a Manhattan-terv vagy a Hubble működtetése a fizikának.

Októberben ér véget egy legalább ilyen fontos, de talán kevesebb publicitást kapott program, a Tengeri Népszámlálás. Több száz tudós dolgozott együtt azon, hogy minél pontosabb és minél részletesebb képet kapjunk a világóceán élővilágáról a hatalmas bálnáktól az aprócska baktériumokig. Az eredmények alapvetően alakíthatják át mindazt, amit a Föld működéséről és az élet sokféleségéről gondoltunk.

A legkomolyabb meglepetéseket a legkisebb élőlények, a baktériumok okozták. Eddig nem képzelt sokféleségükre és mennyiségükre került fény. Kiderült, hogy Dél-Amerika partjainál görögországnyi nagyságú foltban borítja a tenger fenekét baktériumszőnyeg. Az új becslések szerint a világóceánban 1030 baktérium él, tömegük akkora, mint 240 milliárd afrikai elefánté. Ezt a fantasztikus sokféleséget a tengeri minták DNS elemzésével sikerült feltárni. A La Manche csatornán minden 25. egyed olyan baktériumnemzetségbe tartozott, amit addig nem ismertünk. A visszafogott becslések szerint tengerek baktériumfajainak száma egymilliárd körül lehet (összehasonlításként: az állatfajok számát a legvadabb becslések is másfél millió körülire teszik).

Az új fajokon túl megdöbbentő volt a baktériumok sokfélesége is. A tengerek baktériumvilágának összetétele és eloszlása leginkább a trópusi esőerdőkéhez hasonlít. Számos faj csak kis példányszámban található meg. Úgy tűnik ezek a tengeri baktériumok alapvető fontosságúak a földi élet anyagkörforgásában, nélkülük nem működne a bioszféra.

Mindezek után érdemes egy kicsit elgondolkodni azon, melyik is az uralkodó életforma a Földön? Talán azon is, hogy ki mennyit tanult a baktériumokról az iskolában, mekkora szerepet kapnak az iskolában ezek az élőlények? Olyan ez, mintha történelemből az elmúlt egy hetet tanítanánk négy éven át, az előtte valókra pedig két tanórát szánnánk.

Génjében él a nyelv?

2010.06.16. 11:27 - Nádori Gergely

A nyelv és a genetika kapcsolata izgalmas és forró téma. Ma már teljes bizonyossággal tudjuk, hogy léteznek olyan gének, amik befolyásolják a nyelvhasználatot és a nyelvtanulást, az is biztosnak látszik, hogy létezik egy velünk született általános nyelvtan, amit azután a gyerek mintegy felöltöztet az éppen megtanult nyelv jellegzetességeivel. De most nem erről lesz szó.

Sokkal inkább arról, hogy vajon milyen kapcsolat lehet a genetikai és a nyelvi leszármazás között. A nyelvészek már nagyon régóta készítgetnek a nyelvek leszármazásáról családfákat, családokba, alcsaládokba és csoportokba sorolják őket a rokonsági fokok szerint. Minthogy ez egy biológia blog, nem áll szándékomban hosszasan elemezni, mindazon módszereket, amit erre használtak, a lényeg, hogy nem a közös szókincs a lényeg (pl.: ház-haus-house), hanem a hangok szisztematikus megfelelése, egyes nyelvtani sajátosságok. Mindezek alapján alakult ki a különféle nyelvek családfája, ez például az indoeurópai nyelveké:

Amikor a genetika odáig jutott, hogy képes legyen kisebb populációk genetikai vizsgálatára, azonnal adódott a lehetőség arra, hogy a ma ismert népek és nemzetek családfája is elkészüljön. Jelenleg az ilyen családfák készítésére két fő módszer van. A korábban alkalmazott a mitokondriális DNS-t használja fel, annak is azokat a szakaszait, amik nem kódolnak semmilyen fontos információt, tehát könnyen és gyorsan változnak. A mitokondriumok DNS-e csak az anyán keresztül öröklődik, így könnyen készíthető el az anyai ág családfája. Van egy másik olyan DNS darab is az emberben, ami nem keveredik minden generációban, így jól megőrzi a változásokat és könnyen követhető benne a leszármazás. Ez az férfiak Y kromoszómája, ennek alapján pedig az apai ág leszármazása vizsgálható. Minderről a Békán már volt szó itt. Ezekből az adatokból tehát könnyedén elkészíthető az emberi populációk családfája is, például így:

 

 Adódik az ötlet, hogy vessük össze a kétféle törzsfát, nézzük meg, mennyire vágnak egybe. Eszébe jutott ez Luigi Cavalli-Sforzának is, aki elsőként foglalkozott az emberi populációk genetikai analízisével. Többek között erről is szól magyarul is megjelent könyve a Genetikai átjáró. Cavalli-Sforza nagyfokú egyezést talált a kétféle fa között, olyannyira, hogy például az indián nyelvek három nagy családjának is megtalálta a genetikai nyomait, vagy például a magyar népességben is felfedezett némi urali hatást. Fontos azonban megállapítani, hogy azóta a genetikai vizsgálatok módszere nagyon sokat fejlődött és az új eredmények nem nagyon igazolták ezeket az állításokat. Úgy tűnik, Cavalli-Sforzát kissé elragadta a hév és néhol az adatait úgy magyarázta, hogy azok megfeleljenek az elméletének. Még a nyelvek családfáján is módosítgatott, bizonyos adatokat figyelembe vett másokat nem, hogy jobban passzoljon egymáshoz a két családfa.

A mostani kutatások alapján úgy tűnik, hogy a nyelvi és a genetikai törzsfűk közötti hasonlóság legfeljebb elnagyolt és nagyon esetleges. Az európai népek vizsgálata alapján az derült ki, hogy a genetikai keveredés olyan mértékű volt a kontinensen, hogy a genetikai eloszlás majdhogynem megegyezik a földrajzival. A földrajzi gátak (pl. a Pireneusok) pedig genetikai gátak is. Minderről részletesebben volt szó a Critical biomass blogon. Nagyobb gond, hogy úgy látszik, a nyelvek és a populációk származására nem ugyanazok a törvények érvényesek. Ismert például a nyelvcsere jelensége, amikor egy hódító nép akár átadja a nyelvét a leigázottaknak, akár átveszi azt a leigázottaktól. Ilyesminek biológiai párhuzama nincs. Annak sem láthatjuk sok biológiai hasonlóságát ahogyan egyes új nyelvek keletkeznek. A nyelvészetben jól ismert az az út, ahogyan a pidgin nyelv előbb kreollá majd akár teljesen saját nyelvvé is alakulhat. Ilyet a biológiában hiába is keresnénk, hiszen a biológiai fa szigorúan dichotomikus, nincsenek benne keresztkapcsolatok (persze lehetnek vírusok, amik ide-oda szállítanak géneket, de ezek a mi szempontunkból nem lényegesek és ennek a horizontális géntranszfernek a jelentősége is vita tárgya). Úgy tűnik tehát, hogy a gének és nyelvek között nem meghatározott, nem 100%-os a kapcsolat. A kultúra és genetika egymástól független rendszerek.

Mi mindennek az aktualitása? Természetesen a belengetett Julianus barát program, ami szinte megelőlegezve az elvárt eredményeket kívánja a magyarság genetikai és nyelvi származását felülírni. Eltekintve attól, hogy ezeket a genetikai vizsgálatokat elég alaposan elvégezték már (pl. a fentebb idézett cikkben is, vagy akár itthon Raskó István munkacsoportja), alapvető tévedésnek tűnik, ha a nyelvi eredetre genetikai válaszokat keresünk.

· 2 trackback

Az élet titka

2010.06.03. 10:33 - Nádori Gergely

Címkék: történelem áltudomány tévhit

Az utóbbi napokban nagy publicitást kapott a Venter Intézet eredménye, a mesterséges DNS-ből előállított élőlény. Miközben sokan vitatják, hogy valóban olyan nagy jelentőségű-e az eredmény, ahogy beállítják egy biztos: Venterék eredménye nagyon fontos lépés a szintetikus biológiában.

Szintetikus biológiának az élőlények élettelen anyagokból történő előállítását nevezik és az utóbbi évek biokémiai kutatásai nagy lépésekkel juttattak közelebb ehhez a Szent Grálhoz. Az elvi/elméleti/filozófiai/teológiai kérdés, hogy ez egyáltalán megtehető-e természetesen nem érdekli a kutatókat, ők egyszerűen csak megcsinálják. Nekünk azonban talán érdemes egy kicsit elidőznünk ennél a gondolatnál, különösen, hogy közben megismerkedhetünk, a múlt század egyik lenyűgöző, teljesen őrült tudóssal, akinek a munkájában gyönyörűen mosódik össze a tudomány és az áltudomány, a tény és a remény.

Megvan a béke Nobel-díj génje!

2010.04.23. 09:56 - Nádori Gergely

Címkék: tudomány evolúció dns

A megtalálták a bármi génjét típusú cikkek néha képesek áttörni még a bulvármédia értelmes gondolatokkal szemben felállított betonfalát is. A február 18-án a Nature magazinban megjelent cikk (itt olvasható) akár ezzel a címmel is kerülhetne Blikkbe. De lássuk valójában miről is van szó! (A Béka blog ezzel a bejegyzéssel emlékezik meg a DNS napról.)

A genomikai kutatások eddig elsődlegesen a fejlett világra koncentráltak. Az első megszekvenált genomok vagy európai ősökkel rendelkező amerikaiak voltak (Craig Venter és James Watson) később egy kínai és egy koreai felkerült erre az exklúzív listára. Az elvégzett kutatások jelentős része is a fejlett világ lakosait célozta meg, ennek alapján alakítottuk ki mai ismeeteink jelentős részét az emberi genom felépítéséről, ennek alapján alkottunk képet az ember genetikai változatossgáról és ennek alapján alkottuk meg azokat a diagnosztikai eszközöket is, amik egyes pontszerű változásokból következtet bizonyos genetikai hajlamokra.

· 2 trackback

Csak a cigi

2010.03.24. 10:57 - Nádori Gergely

Címkék: tudomány hülyeség genetika gén áltudomány

Érdekes hír jelent meg a dohányos blogon:

Ismét újabb tudományos kutatás eredménye látott napvilágot a tüdőrák kapcsán - kiderült megint, genetikai okok miatt alakul ki elsősorban, és nem csak dohányosok között. Én mindig örülök az ilyen híreknek, hiszen segít világosabban látni, nem minden rossz okozója a dohányzás.

A bejegyzés ezt követően az OrientPress hírügynökség sajtóközleményéből idéz. A sajtóközlemény elég félreérthetően fogalmaz és a megjelent cikk mellé beidéz különféle brit tudósokat is. Ha azonban megnézzük, mi tudható az eredeti közleményről (itt is), kiderül, hogy semmiképpen sem az, amit a dohányos blog állít. A vizsgálatban nem azt hasonlították össze, hogy a tüdőrákok esetében mekkora a környezeti hatás (dohányzás) és mekkora az öröklött hatás (genetika) szerepe. Erre ugyanis már nagyon sok vizsgálat készült és nagyon egyértelmű eredményei voltak. Tudjuk, hogy a tüdőráknak van öröklött hajlama is, de azt is tudjuk, hogy az elsődleges, legnagyobb, elsöprő erejű kockázati tényező a dohányzás (meg az azbeszt).

· 1 trackback