Február 6-án meghalt Dr. Koch Sándor.

Egyetemi tanulmányaim során több olyan tanárom is volt, akiktől nagyon sokat tanulhattam és nem egy olyan is, akinek csak a tankönyvéből. A jó tanárok között is olyanok voltak többségben, akiktől az adott tantárgyról lehetett igazán mély és fontos tudást szerezni. Szerencsém volt viszont egy-két olyan ember óráit is látogatni, akiktől nem csak a biológiáról, hanem általában a világról is tanulhattam. Ilyen volt Koch Sándor is.

Véletlenül akadtunk rá, orvosi mikrobiológia speciál kollégiumot hírdetett és több csoporttársam is elkezdett járni hozzá. Aztán októberben már mondták, hogy az öreg fantasztikus és járjunk be mi is az órákra, nem sokkal később felajánlotta nekünk, hogy ha kedvünk tartsa menjünk vele beszélgetni a lakására is. Így lettem tagja a Sodrás-klubnak (merthogy a mondott lakás a Sodrás utcában volt). Mint később kiderült, ezzel egy régóta meglevő hagyomány részesésévé lehettem. Nem mi voltunk az elsők, akik hetente jártunk hozzá és talán az utolsók sem.

Koch tanár úr igazi tudós volt, úgy, ahogyan azt az ember kiskamasz korában elképzeli. Lakása tele könyvekkel, amiket szenvedélyesen szeretett (még a latin-magyar szótárról is tudott lelkesen beszélni). Ezek a beszélgetések szóltak biológiáról, Koch tanár úr életéről és úgy általában mindenről, ami fontos a világban.

Pár éve már én vittem hozzá a saját tanítványomat, hogy meséljen neki az orvosi kutatásról, amit nagy örömmel és sok-sok szeretettel tett meg.

Nagy szerencsém, hogy ismerhettem.

Itt ír röviden az életéről.
Itt pedig arról, amit éppen a világról gondol.
Érdemes mindkettőt elolvasni.