Ádám és Éva soha nem találkoztak! Legalábbis az a két személy, akiket a paleogenetikusok Ádámnak és Évának neveztek el, biztosan nem. Az viszont biztosnak tűnik, hogy valamikor élt egy férfi, aki az összes többi ember ősapja és egy nő, aki az összes ember ősanyja. Csak Ádám valamivel, olyan 90 000 évvel fiatalabb volt Évánál. Noha a hír nem feltétlenül új dolog, azért írt róla az Index és az Origo is.
De honnan is tudunk erről a két személyről? Természetesen az emberi DNS-ből. A DNS másolása hasonló a kódexmásoláshoz, minden egyes átíráskor van esély arra, hogy hibák kerülnek az új példányba. A szorgalmas másolások során ezek a hibák azután továbbadódnak. (Egyes kutatók szerint így lett a görög kamilosz (kötél) szóból kamelosz (teve), ami aztán az egyik legfurcsább hasonlatot eredményezte a tevével és a tű fokával kapcsolatban.) A felszaporodó hibák, változtatások alapján követhető a leszármazás is, akikben megtalálható egy adott változat, azoknak valószínűleg közös őse van. Ha ismerjük a hibák felgyűlésének sebességét, akkor azt is ki tudjuk számítani, hogy két leszármazási vonal milyen régen szakadt el egymástól. Persze nem biológiáról lenne szó, ha minden ilyen egyszerűen menne. A szexuális szaporodásnak köszönhetően ugyanis minden generációban újra keverednek egymással az egyes változatok, mintha évről évre lapjaira szednénk szét a kódexeket és az új könyvet össze-vissza állítanánk össze a sokféle változat darabjaiból.
Az emberi szervezetben azonban van olyan DNS, ami nem keveredik generációról generációra. Az egyik ilyen a mitokondrium nevű sejtszervecskében található. Ez az aprócska szerkezet, ami a sejtek erőműveként funkcionál saját maga is rendelkezik DNS-sel. A megtermékenyítés során a hímivarsejt mitokondriumai nem jutnak be a petesejtbe, emiatt a mitokondrium DNS-e csak az anyai vonalon öröklődik. Ha pedig ez így van, akkor ugyanúgy felhalmozza a változásokat, mint a korábban elképzelt kódexünk, és mint ilyen alkalmas a különféle népcsoportok leszármazásának vizsgálatára. Erre vállalkoztak kutatók 1987-ben, akik a Föld minden részéről gyűjtöttek mintákat és meglepve tapasztalták, hogy azok milyen mértékben hasonlítanak egymásra. Olyan nagy közöttük a hasonlóság, hogy feltételezhető hogy minden ma élő ember egyetlen nő mitokondriumainak leszármazottait hordozza. Ezt az ősanyát nevezték el mitokondriális Évának*. Az azóta felhalmozódott változások alapján kiszámolható, hogy Éva nagyjából 140 000 évvel ezelőtt élhetett valahol Kelet-Afrikában. Nem arról van szó, hogy ő volt az egyetlen nő abban az időben, csak arról, hogy a véletlen folytán csak az ő női utódjai maradtak fent a mai napig. Joggal feltételezhetjük azt, hogy az a csoport, amiből az összes többi későbbi ember származik elég kisszámú volt.
A másik olyan DNS, ami nem keveredik minden generációban csak férfiakban található meg. Nem más ez, mint ami férfivá teszi a férfit, az Y kromoszóma. Az Y kromoszóma vizsgálatával is sikerült azonosítani egy közös őst, akit Ádámnak neveztek el. Ez a férfi a ma élő összes férfi őse, 60-90 000 évvel ezelőtt élt szintén Afrikában, valahol a Szaharától délre eső területen. Ebben az esetben is arról van szó, hogy az a populáció, amiből az összes későbbi ember származik elég kisszámú lehetett, vagy legalábbis az utódokat nemző férfiak száma volt kicsi.
Az evolúcióbiológusok arra is rámutatnak, hogy mind Éva, mind Ádám időszaka kulcsfontosságú lehetett az emberréválásban. A kis létszámú populációkban ugyanis könnyebben jelennek meg a hibák is, de szerencsével az előnyös változatok is gyorsabban érvényesülhetnek.

*A legszebb fordítási hiba, amivel életemben találkoztam a mitokondriális Évához kapcsolódik, egy kreacionista könyvben a mitochondrial Eve theory-t úgy fordították: a mitokondrium estéje elmélet.