A nyelv és a genetika kapcsolata izgalmas és forró téma. Ma már teljes bizonyossággal tudjuk, hogy léteznek olyan gének, amik befolyásolják a nyelvhasználatot és a nyelvtanulást, az is biztosnak látszik, hogy létezik egy velünk született általános nyelvtan, amit azután a gyerek mintegy felöltöztet az éppen megtanult nyelv jellegzetességeivel. De most nem erről lesz szó.
Sokkal inkább arról, hogy vajon milyen kapcsolat lehet a genetikai és a nyelvi leszármazás között. A nyelvészek már nagyon régóta készítgetnek a nyelvek leszármazásáról családfákat, családokba, alcsaládokba és csoportokba sorolják őket a rokonsági fokok szerint. Minthogy ez egy biológia blog, nem áll szándékomban hosszasan elemezni, mindazon módszereket, amit erre használtak, a lényeg, hogy nem a közös szókincs a lényeg (pl.: ház-haus-house), hanem a hangok szisztematikus megfelelése, egyes nyelvtani sajátosságok. Mindezek alapján alakult ki a különféle nyelvek családfája, ez például az indoeurópai nyelveké:
Amikor a genetika odáig jutott, hogy képes legyen kisebb populációk genetikai vizsgálatára, azonnal adódott a lehetőség arra, hogy a ma ismert népek és nemzetek családfája is elkészüljön. Jelenleg az ilyen családfák készítésére két fő módszer van. A korábban alkalmazott a mitokondriális DNS-t használja fel, annak is azokat a szakaszait, amik nem kódolnak semmilyen fontos információt, tehát könnyen és gyorsan változnak. A mitokondriumok DNS-e csak az anyán keresztül öröklődik, így könnyen készíthető el az anyai ág családfája. Van egy másik olyan DNS darab is az emberben, ami nem keveredik minden generációban, így jól megőrzi a változásokat és könnyen követhető benne a leszármazás. Ez az férfiak Y kromoszómája, ennek alapján pedig az apai ág leszármazása vizsgálható. Minderről a Békán már volt szó itt. Ezekből az adatokból tehát könnyedén elkészíthető az emberi populációk családfája is, például így:
Adódik az ötlet, hogy vessük össze a kétféle törzsfát, nézzük meg, mennyire vágnak egybe. Eszébe jutott ez Luigi Cavalli-Sforzának is, aki elsőként foglalkozott az emberi populációk genetikai analízisével. Többek között erről is szól magyarul is megjelent könyve a Genetikai átjáró. Cavalli-Sforza nagyfokú egyezést talált a kétféle fa között, olyannyira, hogy például az indián nyelvek három nagy családjának is megtalálta a genetikai nyomait, vagy például a magyar népességben is felfedezett némi urali hatást. Fontos azonban megállapítani, hogy azóta a genetikai vizsgálatok módszere nagyon sokat fejlődött és az új eredmények nem nagyon igazolták ezeket az állításokat. Úgy tűnik, Cavalli-Sforzát kissé elragadta a hév és néhol az adatait úgy magyarázta, hogy azok megfeleljenek az elméletének. Még a nyelvek családfáján is módosítgatott, bizonyos adatokat figyelembe vett másokat nem, hogy jobban passzoljon egymáshoz a két családfa.
A mostani kutatások alapján úgy tűnik, hogy a nyelvi és a genetikai törzsfűk közötti hasonlóság legfeljebb elnagyolt és nagyon esetleges. Az európai népek vizsgálata alapján az derült ki, hogy a genetikai keveredés olyan mértékű volt a kontinensen, hogy a genetikai eloszlás majdhogynem megegyezik a földrajzival. A földrajzi gátak (pl. a Pireneusok) pedig genetikai gátak is. Minderről részletesebben volt szó a Critical biomass blogon. Nagyobb gond, hogy úgy látszik, a nyelvek és a populációk származására nem ugyanazok a törvények érvényesek. Ismert például a nyelvcsere jelensége, amikor egy hódító nép akár átadja a nyelvét a leigázottaknak, akár átveszi azt a leigázottaktól. Ilyesminek biológiai párhuzama nincs. Annak sem láthatjuk sok biológiai hasonlóságát ahogyan egyes új nyelvek keletkeznek. A nyelvészetben jól ismert az az út, ahogyan a pidgin nyelv előbb kreollá majd akár teljesen saját nyelvvé is alakulhat. Ilyet a biológiában hiába is keresnénk, hiszen a biológiai fa szigorúan dichotomikus, nincsenek benne keresztkapcsolatok (persze lehetnek vírusok, amik ide-oda szállítanak géneket, de ezek a mi szempontunkból nem lényegesek és ennek a horizontális géntranszfernek a jelentősége is vita tárgya). Úgy tűnik tehát, hogy a gének és nyelvek között nem meghatározott, nem 100%-os a kapcsolat. A kultúra és genetika egymástól független rendszerek.
Mi mindennek az aktualitása? Természetesen a belengetett Julianus barát program, ami szinte megelőlegezve az elvárt eredményeket kívánja a magyarság genetikai és nyelvi származását felülírni. Eltekintve attól, hogy ezeket a genetikai vizsgálatokat elég alaposan elvégezték már (pl. a fentebb idézett cikkben is, vagy akár itthon Raskó István munkacsoportja), alapvető tévedésnek tűnik, ha a nyelvi eredetre genetikai válaszokat keresünk.
Utolsó kommentek