Egy korábbi bejegyzéshez kapcsolódva kérdezte valaki, hogy vajon miért számít tabunak a különféle népcsoportok közötti genetikai különbségek vizsgálata. Természetesen nincsen ilyen tabu. Nagyszabású kutatások folynak ez irányban, ilyen például a Genography projekt. Máshol írtak már erről sokat, és a kutatások eredményei ma már a mindennapos gyógyászatban is használtak, vannak kifejezetten az afroamerikaiak vagy az askenázi zsidók számára kifejlesztett gyógyszerek, amiket pontosan a genetikai különbségeket figyelembe véve fejleszetettek ki.
Az, hogy az emberiségen belül vannak genetikai különbségek nem lehet vita tárgya. Ami viszont valóban tabunak számít az az értékek rendelése ezekhez a különbségekhez. Ha azt mondjuk, hogy bármelyik genetikai összetétel jobb, életképesebb, értékesebb, végső soron felsőbbrendű, akkor letértünk arról a területről, amin a természettudományok dolgoznak. Ilyen kijelentéseket (minthogy nem objektíven igazolható kategóriákról van szó) a tudós nem tehet.
A kísértés persze nagy és elég régi is, ha megpróbáljuk megkeresni a forrását, akkor a XIX. század egyik legszínesebb és legszórakoztatóbb egyéniségére Francis Galtonra akadunk. Galton igazi csodagyerek volt, kétévesen már olvasott, hatévesen már tudott latinul és ógörögül. Felsorolni is nehéz, hogy mi mindent csinált: expedíciót vezetett Namíbia feltérképezésére, elkészítette az első időjárási térképeket, leírta az anticiklonok működését, elsőként alkalmazta az ujjlenyomatot egyedek hasznosítására, a statisztikában bevezette a korreláció és a regresszió fogalmát, a statisztikai eloszlásokat a Galton deszkával, feltalálta a kutyasípot. Mindenhez tudományos alapossággal közelített. Statisztikát készített arról, hogy az egyes tanárok előadásain mennyit babrálgat a hallgatóság és ebből unalom-indexet számított valamint megvizsgálta, hogy a papok (akik nyilvánvalóan többet és jobban imádkoznak, mint mások) tovább élnek-e más értelmiségieknél, és arra a következtetésre jutott, hogy az imádság nem túl hatékony.
Sokféle antropometriai vizsgálatot is végzet emberek ezreit mérte le és készített statisztikát átlagos értékeikről. Egyik legkülönösebb vizsgálata a női szépség földrajzi eloszlását próbálta felderíteni. Természetesen egy Viktória korabeli úriember nem tehet nyilvánosan megjegyzéseket a hölgyekre, ezért a zsebében tartott kartonra lyuggatott egy tűvel jelezve, hogy a megfigyelt hölgy szép, közepes vagy ronda-e. Este aztán jegyzetfüzetében rögzítette az eredményeket. Tapasztalatai szerint a legcsúnyább nők Aberdeen-ben, a legszebbek Londonban vannak. Feltételezte azt is, hogy felállítható a "ronda nők sávja" Európában, ami Németországtól a Benelux államokon át Nagy-Britanniáig terjed.
Galton, akire nagy hatással volt Darwin elmélete, azt az emberi közösségekre is alkalmazni vélte. Úgy gondolta, az emberi faj elég intelligens ahhoz, hogy saját kezébe vegye evolúcióját. Állítása szerint a felelős embernek kötelessége gondoskodnia arról, hogy az emberiség általános szellemi és fizikai állapota minél jobb legyen, ezért azt kell szorgalmaznia, hogy az erre legalkalmasabb egyedek szaporodjanak. Ezt a fajta embertenyésztést nevezte el eugenikának (figyelem, nem *eugenetika, csak eugenika). neki magának, noha minden bizonnyal remek alapanyagnak számított, nem volt gyermeke. Hamarosan a nyugati világ minden részén eugenikai társaságok alakultak, olyan nagy nevek csatlakoztak a mozgalomhoz, mint Zola, Wells, Shaw, Keynes. Az egyetlen jelentős korai kritikus G. K. Chesterton volt (akit leginkább a Brown atya történetekről, vagy Az ember, aki csütörtök volt című kisregényről szokás ismerni). Noha Galton elképzelése csak az volt, hogy az alkalmas párok kapjanak támogatást az államtól, az eugenikai mozgalmak hamarosan az arra érdemtelenek (fogyatékosok, bűnözők, indiánok) sterilizációjáért szálltak síkra. Nem kevés sikerrel: Indiana 1907-ben kezdte elsőként alkalmazni a kényszersterilizációt lehetővé tevő törvényt, Kanadában 1928-ban, Németországban 1933-ban, Svédországban 1934-ben, Japánban 1940-ben fogadtak el sterilizációt lehetővé tevő eugenikai törvényt.
Az eugenika a náci ideológiának is része volt. A kényszersterilizációs törvényt Svédországban csak 1976-ban, Oregon államban csak 1981-ben szüntették meg.
Francis Galton átlépett egy olyan határt, amit természettudós nem tehet, és ennek milliók szenvedték a következményeit.