A homoszexualitás genetikai meghatározottsága időről-időre feltűnik a médiában. Legutóbb Havas Henrik tanár úr emlegette:
Állítása szerint ezt a híres médiagenetikus Czeizel Endre nyilatkozta, ami meglepő volna. Kevés olyan dolog van ugyanis, ami egyértelműen állapítható meg a géntérképezéssel (erről majd szól egy külön bejegyzés) többnyire csak hajlamok azok, amiket a gének alapján feltételezhetünk. Egy olyan bonyolult esetben, mint a szexuális orientáció egészen megdöbbentő lenne, ha egy génhez köthető volna.
Azt természetesen senki sem tagadja, hogy a szexuális beállítottságnak van gentikai komponense. Erre a legjobb bizonyíték, hogy az egypetéjű ikrek esetében nagyobb a valószínűsége annak, hogy azonos a szexuális orientációjuk, mint a kétpetéjűek esetében. Közöttük pedig a legfőbb különbség az, hogy az egypetéjű ikrek nem csak nevelésükben, környezetükben egyeznek meg, hanem genetikai összetételükben is. A nagyobb valószínűség azonban még messze nem jelent bizonyosságot.
Az utóbbi években mutattak egyes vizsgálatok arra, hogy ezért a megnövekedett valószínűségért részben egy, az X kromoszmán található gén lehet a felelős, de az eredmények még nagyon csak előzetesek és nem nyertek minden esetben igazolást.
Ettől azonban a kérdés még izgalmas marad, különösen az evolúciós megfontolások alapján. Első ránézésre ugyanis a homoszexuális viselkedés kifejezetten hátrányosnak és feleslegesnek tűnik, aminek a szelekció során el kellene tűnnie. A homoszexualitás darwini paradoxonának azonban több megoldása is lehet, mint Sergey Gavrilets és William R. Rice 2006-ban matematikai modellekkel bizonyította.
Érdekes az is, hogy különféle társadalmi csoportok miként reagálnak arra a lehetőségre, hogy a szexuális orientáció genetikailag meghatározott (sorsszerű). Egyszerre fejezték ki felháborodásukat fundamentalista egyházak, melyek ebben a homoszexuálisok felmentását látják és radikális meleg szervezetek, melyek ragaszkodnak hozzá, hogy orientációjuk a saját döntésük, nem pedig gének következméne. Ahogy egy január 11-én a Nature című tudományos hetilapban a témát összefoglalva Vincent Savolainen és Laurent Lehmann megjegyezte:
Sőt, ma már az is lehetséges, hogy egy magzat géntérképe is elkészüljön. Ennek alapján például megtudhatja a kismama, hogy fia vagy lánya lesz, sőt, a fiúk esetében a szakember azt is kiderítheti, hogy a még meg sem született fiú hetero- vagy homoszexuális lesz-e.
Állítása szerint ezt a híres médiagenetikus Czeizel Endre nyilatkozta, ami meglepő volna. Kevés olyan dolog van ugyanis, ami egyértelműen állapítható meg a géntérképezéssel (erről majd szól egy külön bejegyzés) többnyire csak hajlamok azok, amiket a gének alapján feltételezhetünk. Egy olyan bonyolult esetben, mint a szexuális orientáció egészen megdöbbentő lenne, ha egy génhez köthető volna.
Azt természetesen senki sem tagadja, hogy a szexuális beállítottságnak van gentikai komponense. Erre a legjobb bizonyíték, hogy az egypetéjű ikrek esetében nagyobb a valószínűsége annak, hogy azonos a szexuális orientációjuk, mint a kétpetéjűek esetében. Közöttük pedig a legfőbb különbség az, hogy az egypetéjű ikrek nem csak nevelésükben, környezetükben egyeznek meg, hanem genetikai összetételükben is. A nagyobb valószínűség azonban még messze nem jelent bizonyosságot.
Az utóbbi években mutattak egyes vizsgálatok arra, hogy ezért a megnövekedett valószínűségért részben egy, az X kromoszmán található gén lehet a felelős, de az eredmények még nagyon csak előzetesek és nem nyertek minden esetben igazolást.
Ettől azonban a kérdés még izgalmas marad, különösen az evolúciós megfontolások alapján. Első ránézésre ugyanis a homoszexuális viselkedés kifejezetten hátrányosnak és feleslegesnek tűnik, aminek a szelekció során el kellene tűnnie. A homoszexualitás darwini paradoxonának azonban több megoldása is lehet, mint Sergey Gavrilets és William R. Rice 2006-ban matematikai modellekkel bizonyította.
Érdekes az is, hogy különféle társadalmi csoportok miként reagálnak arra a lehetőségre, hogy a szexuális orientáció genetikailag meghatározott (sorsszerű). Egyszerre fejezték ki felháborodásukat fundamentalista egyházak, melyek ebben a homoszexuálisok felmentását látják és radikális meleg szervezetek, melyek ragaszkodnak hozzá, hogy orientációjuk a saját döntésük, nem pedig gének következméne. Ahogy egy január 11-én a Nature című tudományos hetilapban a témát összefoglalva Vincent Savolainen és Laurent Lehmann megjegyezte:
Az emberi társadalmak számára általánosságban a homoszexualitás érzékeny kérdés. A biológusok számára izgalmas.
Utolsó kommentek