A gombák ugyanis, ma már jól tudjuk nem növények, semmi keresnivalójuk a többi növény között. Ugyan Linné még oda sorolta őket a növények közé, ahogy minden mást is, ami élt de nem mozgott látványosan, Robert Whittaker már 1968-ban (ami így a rendszertanban is forradalmi év lett) megállapította, hogy a gombák testfelépítsük és életmódjuk alapján eltérnek mind a növényektől, mind az állatoktól. A gombákat ugyanis nem különáűlló sejtek építik fel, hanem olyan sok sejt összeolvadásával létrejövő fonalak (hifák), amikben szabadon áramlik az anyag, sőt még a sejtmagok is vándorolnak. Ez a különleges testfelépítés annyira egyedülálló, hogy teljesen külön királyságot kaptak. Azért sem kerülhettek a növények közé, mert nem fotoszintetizálnak, más élőlények ártal termelt szerves anyagokat bontanak le (heterotróf szervezetek). Az lenne tehát a jogos, ha a gombát nem a zöldségesnél és nem is a hentesnél, hanem a gombásnál kellene megvásárolnunk.
Az utóbbi idők genetikai vizsgálatai arra is fényt derítettek, hogy hol kellene keresnünk, ha nem akarunk külön boltot létrehozni a gombáknak. Nem a növények között. Már abból is lehetett sejteni, hogy nem ott van a helyük, hogy a gombák sejtfalát nagyrészt kitin alkotja (ettől is nehéz megemészteni), az az anyag, ami egyébként az állatvilágban fordul elő. De a genetikai elemzéseknek köszönhetően már pontosan tudjuk, hogy a gombák és az állatok közös őse (minden valószínűség szerint egy ostoros egysejtű) olyan egymilliárd évvel ezelőtt úszkálhatott az óceánban, amikor a növények már többszáz millió éve különváltak. Ha a rendszertanilag pontos helyén akarjuk keresni a csiperkét, akkor tehát a hentespult felé kell vennünk az irányt.