Skinner a behaviorizmus atyja különösen izgalmas kísérletet végzett el 1947-ben. A behaviorizmus a viselkedést a kondicionáláson keresztül próbálta magyarázni, azaz annyit mondott ki, hogy azok a viselkedési mintázatok alakulnak ki és erősödnek meg az állatokban, amik valamilyen formában rendszeresen megerősítést nyernek. Így lehet megtanítani a kutyát arra, hogy leüljön vezényszóra vagy akár egy patkányt arra, hogy csak a szív alakú és sárga dolgokat egye meg. Skinner számtalan állatot tanított így be különféle dolgokra, sőt a pletyka szerint még a saját lányánál is kipróbálta a kondicionálást, de ahogy az egy igazán nagy tudóshoz illik, tudott a saját elméletén kívül is gondolkodni.

A kérdés amit feltett, már évszázadok óta foglalkoztatta a nihilista és szubjektívista filozófusokat és a világirodalom egy jelentős hányadának volt ihletője: mi történik akkor, ha a dolgoknak tényleg nincsen semmi értelme? Nem ő volt az első, aki ezt megkérdezte, de neki jutott eszébe elsőként galambokon végzett kísérletekkel keresni a választ.

Éhes galambokat rakott egy ketrecbe, amihez egy etetőautomata kapcsolódott. Az automata szabályos időközönként automatikusan kinyílt és pár szem mag hullott a ketrecbe. Egy idő után a vizsgált állatok jelentős része furcsán kezdett viselkedni. Az egyik a fejét egyfolytában a ketrec sarkába nyomta, kettő folyamatosan egyik lábáról a másikra állt, egy másik körbe-körbe forgott míg egy harmadik úgy tett, mintha csipegetne, de a csőre nem érintette a földet. Ha ezeket az állatokat hosszabb időre kivették ebből a ketrecből abbahagyták ezt a viselkedést, de ha visszakerültek ide és a véletlenszerű ételadagolóhoz, nagyon gyorsan újra felvették furcsa szokásaikat.

Skinner úgy vélte, a galambok viselkedése pontosan olyan, mint az emberi babona. A galambokban a kialakulásának nagyon egyszerű a magyarázata: a madár feje éppen a sarokban volt, amikor a kaja megérkezett, ez a viselkedés tehát pozitív megerősítést nyert, ennek köszönhetően már gyakrabban tartotta a fejét a sarokban, emiatt még nagyobb a valószínűsége, hogy a következő alkalommal is éppen ott találjuk, amikor az étel megérkezik, ami további megerősítést ad. Ez az öngerjesztő folyamat vezet ahhoz, hogy noha semmi kapcsolat nem áll fent a viselkedés és a jutalom között, mégis a viselkedés egy nagyobb és nagyobb megerősítést nyer.  Skinner szerint hasonlóan alakul ki a babona is. Éppen átmegy előttem egy fekete macska, amikor gödörbe esek. Ezentúl, ha fekete macska megy el előttem, visszafordulok és megerősítést kapok, hiszen nem esek gödörbe. Természetesen a tény, hogy gödörbe csak minden ezredik utamon esek amúgy is, nem befolyásolja, a megerősítést, kialakul a babona.

Mivel mi emberek valamivel racionálisabbak vagyunk, mint a galambok ezért többnyire babonáinkhoz magyarázatot is fűzünk: a fekete macska az ördög állata, a szenteltvíz távol tartja a démonokat stb. Nem nehéz belátnunk, hogy nagyon hasonlóan működhetnek egyes olyan alternatív gyógyászati módszerek is, amiket objektív (kettős vak, placebo kontrollált) vizsgálatok nem tudtak igazolni. Fáj a fejem és elmegyek a talpmasszázsra. A fejfájás amúgy is elmúlna egy nap alatt, de ekkor már összekötöm az elmúlását a masszázzsal. A legközelebb tehát, ha megfájdul a fejem azonnal megyek megint masszíroztatni a talpam és igen, újra megerősítést nyer számomra, hogy ettől múlt el a fájdalom. Ebben az esetben semmivel nem vagyok bölcsebb és okosabb, mint Skinner körbe-körbe forgó galambja.

Skinner eredeti cikke itt olvasható.