Eddig nyugodt voltam, de könyörgöm, hagyja már ezt a marhaságot!
A sírba visz.
De az igazi gyöngyszem az utolsó bekezdés:
- Komplexebbek vagyunk, ennek ellenére nem tanulunk meg ugatni.
- Nem hagy élni! Tudja mit: a kutya mindent megpróbál, hogy megértse az ember, és viszont. Idővel talán megunja a fáradtságot, és mert úgy egyszerűbb, megtanul beszélni. Persze genetikai beavatkozásokkal. Mielőtt megkérdezné, mikor, mondjuk, húsz év múlva...
Annyira megtetszett ez a szerkesztőnek, hogy még a képaláírásba is bekerült. Nehéz eldönteni, hogy a professzor a hülye kérdésre hülye választ elvet követte-e, vagy valójában mást mondott, vagy az interjú végére elvesztette józan ítélőképességét, de az bizonyos, hogy a mondottaknak kevés értelme van.
Két irányból közelíthetjük meg a kérdést, a beszéd genetikája és a genetikai beavatkozások felől. A beszéd genetikájáról egyre többet, de még mindig nagyon keveset tudunk. Néhány éve olvashattunk arról, hogy megtalálták a beszéd génjét, noha valójában csak egy olyan gént találtak meg (a FOXP2 nevűt, a képen látható az általa termelt fehérje), ami összefüggésbe hozható bizonyos beszédzavarokkal. A mutációra az azóta híressé vált KE családban találtak, melynek egyes tagjai ugyan átlagos intelligenciával rendelkeztek, nagyon komoly beszédzavarokkal küzdöttek. Egyértelmű volt, hogy egy gén felelős, mely a családban jól követhetően öröklődik. Deketívregénybe illő nyomozás után sikerült elkapni a tettest, a már említett FOXP2-t. Ez a gén egy úgynevezett transzkripciós faktor, vagyis azt befolyásolja, hogy más gének miként dolgoznak. Elősegítheti egyesek kifejeződését, vagy gátolhatja másokét. Ez azt is jelenti, hogy nagyon sok helyen és sokféleképpen fejezheti ki a hatását. A FOXP2 úgynevezett konzervatív gén, ami nem azt jelenti, hogy a Vasladyre szavazna, hanem azt, hogy az evolúció során alig változik. Megtalálható a méhekben, a halakban, az egerekben és természetesen az emberszabású majmokban is. Az ember és az egér ilyen fehérjéje csupán 3 aminosavban tér el egymástól. (Az aminosavak a fehérjéket felépítő építőkevek, ez a fehérjét 715 aminosavból áll.) Érdekes viszont, hogy a csimpánz és az ember FOXP2 fehérjéje is két aminosavban különbözik, ami arra utal, hogy ez a jelentős változás komoly szerepet játszhat az ember és legközelebbi rokonai beszédképessége közti különbségben is. Van azonban ezen kívül is sok más alapja a beszédképességnek, az egyik legfontosabb (és szintén genetikailag meghatározott) az emberi agy aszimetriája. Ugyan már a zebrahalban is megfigyelhető eltérés a két agyfélteke felépítésében és funkiójában, sehol nem olyan nagy a különbség, mint az emberben. A nyelv pedig az egyik olyan agyi tevékenység, ami szinte kizárólag az egyik (bal) agyféltekéhez kötődik. Ennek az aszimetriának a kialakításáért pedig több gén is felelős. Hasonlóan fejlődésgenetikai alapja van a hangképző szervek kialakulásának, ami szintén nem egyszerű dolog. Arra is van némi bizonyítékunk, hogy a Chomsky által feltételezett univerzális nyelvtan is genetikailag rögzített.
Ehhez képest a genetikai beavatkozások még elég gyermekcipőben járnak. Képesek vagyunk kikapcsolni egyes géneket és esetleg újakat bevinni, de ez a tevékenység leginkább ahhoz hasonlít, mintha egy Michelangelo szobron próbálnánk módosítgatni 25 kilós kalapáccsal. nem is beszélve az úgynevezett kényszerekről, az élőlények felépítéséből adódnak olyan sajátosságok, amik bizonyos változásokat lehetetlenné tesznek. Az embereknek például nem lehetne kopoltyúja, mivel azok az embrionális struktúrák, amik a halakban a kopoltyút alakítják ki az emberben más szintén létfontosságú (például hangképző) szervek felépítésében vesznek részt.
Ha bárki, akár Csányi professzor úr úgy gondolja, hogy mégis valóra válhat a jóslat, hajlandó vagyok vele fogadni itt.
Utolsó kommentek