Már megint ki lehet hajítani az összes könyvet, amiben ez a hülye evolúció szerepel. Hiszen megint kiderült, hogy hibás Darwin elmélete. Ha valaki ezt a címet olvassa, akkor valószínűleg nem arra gondol, hogy egy tanulmány szerint nem a farok hossza és a pávaszemek száma alapján választanak párt maguknak a nőstények. Minthogy Darwin Az ember származásáról című könyvében hosszú fejezeteket szentelt a szexuális szelekciónak, vagyis annak, hogy nem csak az adott környezethez való alkalmazkodás alakítja a fajokat, hanem az is, hogy a nőstények milyen kritériumok alapján választanak maguknak párt. Ha például a lányoknak a nagy zöld fül tetszik, akkor a hímeknek egyre nagyobb és egyre zöldebb füle lesz, függetlenül attól, hogy ez mennyire segíti a hímek életben maradását. Darwin szerint a szexuális szelekció akár ellene is tehet a természetes szelekciónak. Darwin egyik példája a páva farka volt.
Egy az Animal Behaviour című lapban leközölt tanulmány szerint, amiben a szerzők öt éven át figyelték a Shizuoka park páváinak szaporodását, arra a következtetésre jutottak, hogy a szaporodási siker nem függ össze a farok méretével vagy a pávaszemek számával. A tanulmány ugyan érdekes, de azért van vele pár probléma. Az egyik az, hogy negatív eredményt közöl. A természettudományokban az ilyen kutatásokat nem kedvelik igazán. A negatív eredmény, vagyis az, hogy nem találtunk összefüggést két dolog között nem sokat mond el arról, hogy mi is van valójában. Egyértelmű, hogy még számtalan olyan dolgot lehetne találni, ami nem függ össze a szaporodási sikerrel. Nem erősíti a tanulmányt az sem, hogy tulajdonképpen csak a kutatók által kiválasztott két jellemzőt vizsgált (nem figyelték például, hogy mennyire színesek a pávafarkak), egyáltalán nem biztos, hogy a pávalányok számára a pávaszemek száma és farok hossza a döntő szempont.
De még ha a pávák farkát nem is az ilyen értelemben vett szexuális szelekció alakította is ki, vajon biztosan el kellene-e hajítanunk az egész darwini elméletet (vagy akár csak a szexuális szelekcióról szóló részét)? Az eredeti könyvben még számos más példa is szerepel, amikre továbbra is jól áll a magyarázat. Az évek során volt pár olyan, az evolúcióelmélet ifjúkorában hozott példa, amikről mára már kiderült, hogy nem állja meg a helyét. (Hogy csak egyet említsünk, a lovak leszármazásáról ma már tudjuk, hogy sokkal összetettebb, mint az a csinos kép, amit Huxley használt.) De szintén az évek során számtalan új és új példa és bizonyíték sorakozott fel az evolúció és a szexuális szelekció mellett is.
Hogy egy érdekes esetet említsünk: A fajok eredetében Darwin a természetes szelekció egyik példájaként említi a zsiráf nyakát. szerinte a zsiráf az egyre nagyobb nyakakkal egyre jobban tudott alkalmazkodni a magas növényzet legeléséhez, ami előnyt jelentett számára másokkal szemben. Ez rendben is lenne, ha a zsiráfok többnyire valóban a magasan növő növényzetet ennék, de sajnos nem azt teszik, hanem leginkább a földről legelésznek. A természetes szelekció tehát nem alakíthatta ki ezt a nyakat. Annál inkább a szexuális szelekció, ugyanis a zsiráf fiúk a nyakukat használva harcolnak a lányokért. Ebben a csatában a hosszú nyak nagy előny, ami már magyarázhatja is, hogy miért alakult ki ez az extrém forma. Amit tehát a természetes szelekció példájának szánt Darwin, az valójában a szexuális szelekciót mutatja.
Egy kicsit talán még várni kellene, mielőtt kidobjuk az evolúcióról szóló könyveket.
Hogy hű legyek az eredeti cikk bulváros címéhez, ez a bejegyzés a szex címkét is megkapja.