Az emberi faj biológiai felosztása mindig is érzékeny kérdés volt. Nehéz ugyanis elkerülni a csapdát, hogy a genetikai különbségekhez ne társítsunk értékeket. Ahol pedig emberek közötti velük született értékkülönbségekről lesz szó, ott mindenféle borzalom megtörténhet. Ezért szalonképtelen az eugenika bármiféle formája és ezért keltett jogos felháborodást James Watson a DNS szerkezetének egyik leírója ominózus kijelentésével a feketék eredendően alacsonyabb intelligenciájáról.

Az orvostudományban azonban az elmúlt négy-öt évben egyre jobban teret kapott a rasszokat figyelembe vevő terápia. Azt már korábban is tudhattuk, hogy egyes népcsoportokban jóval nagyobb valószínűséggel fordulnak elő egyes genetikai megbetegedések, mint másokban. A norvég között szinte nincsen olyan, aki sarlósejtes vérszegénységben szenvedne, míg az olaszok között nem ritkaság. Egyes zárt csoportokban jelentősen növekedhet az öröklött betegségek előfordulása, ilyen csoport például az Amerikában élő askenázi zsidóké, akik körében már évek óta megelőző a házasságot a genetikai tanácsadás. Az új eredmények viszont arra mutattak rá, hogy jelentős különbségek vannak a rasszok között egyes gyógyszerek feldolgozásában, hatékonyságában is. Ennek alapján kezdtek el forgalmazni olyan gyógyszereket, amiket kifejezetten a feketék vagy a fehérek számára fejlesztettek ki. Természetesen ezzel szemben is voltak tiltakozók. Még a Doktor House-ban is szerepelt (2. évad, 3. rész) egy fekete páciens, aki rasszizmussal vádolta a sánta orvost. (Ebben természetesen csak azért nem volt igaza, mert dr. House nem az emberek egy csoportját, hanem az összeségét utálja.)

Egy a napokban megjelent kutatás azonban arra világított rá, hogy a rassz alapján történő tipizálás félrevezető lehet. A vizsgálat két alanya az a két ember, akiknek jelen pillanatban nyílvánosan elérhető a teljes genetikai állománya. Nem másról van szó, mint a korábban említett Watsonról és a genomika egyik fenegyerekéről Craig Venterről. Venter, aki az emberi génállomány leolvasásának magánpénzből finanszírozott projektjét vezette a rá oly jellemző szerénységgel a saját DNS-ét olvastatta le, majd publikálta. Ennek a két genomnak az összehasonlítása hozott meglepő eredményt. Ugyan a rasszok alapján történő tipizálás azt sugallná, hogy alapvetően hasonlónak kellene lennie a két DNS állománynak, hiszen két fehér férfiról van szó. Mégis az derült ki, hogy nagyon nagy különbség van közöttük, vannak olyan gének, amikkel csak az egyikük rendelkezik, a másik nem, a közös génekből is gyakran eltérő változatot és kópiaszámot hordoznak. A vizsgálat pontos tárgyát egy olyan gén képezte, aminek gyógyszerek lebontásában van szerepe. Ebből a fehérek többnyire a hatékonyan működő változattal rendelkeznek, míg a távol-keletiek egy olyannal, ami sokkal kisebb hatásfokkal bontja le a gyógyszereket. Venter a fehérekre jellemző típus, míg Watson a távol-keleti változatot hordozza. Ha az orvosa pusztán a rassz alapján próbálná meg beállítani a gyógyszeradagját, nagyot tévedne.

A vizsgálatnak két tanulsága van:
1. Az egyénre szabott orvoslásnak valóban egyénre szabottnak kell lennie. Ahogy egyre olcsóbbak a DNS olvasási technikák a rassz alapján történő osztályozás helyett a teljesen egyénre szabott megoldások felé kell fordulni.
2. Fajunkban az egyes egyedek közötti különbségek akár egy csoporton belül is sokkal nagyobbak, mint a csoportok közöttiek. Vannak tehát örökletesen különböző képességekkel rendelkezők, de ezek a képességek nem nagyon köthetők népcsoportokhoz.