Az Index egy jeles malakológustól (azaz puhatestű kutatótól) értesült, hogy vércsigák sorakoztak fel sokat szenvedett hazánk határainál. A behurcolt trópusi csigák a vérmétely nevű laposféreg köztes gazdái. Az emberben is megtelepedő féreg gyermekkorát a csigában tölti, aztán szabadon úszkáló lárvái fúrják be magukat az emberek bőrébe. Maga a teljes életciklus így néz ki:

Elég bonyolultnak tűnik, pedig ez élősködő léptékkel még az egyszerűbbek közé tartozik. Vannak olyan paraziták, amik életük során három vagy akár négy különféle élőlényt is megfertőznek.

Vajon mi az oka annak, hogy az élősködők ennyire bonyolult életet élnek? És hogyan hozhatott létre az evolúció ilyen első pillantásra kifejezettenfeleslegesen bonyolultnak tűnő rendszereket? Két okot is lehet említeni. Az egyik az, ami bármire jó magyarázat: a szex. A parazitáknak, akárcsak a legtöbb élőlénynek, ha hosszú távra kívánnak berendezkedni, szüksége van az ivaros szaporodásra ahhoz, hogy ki tudja küszöbölni a véletlenül bekövetkező és felszaporodó genetikai hibákat. Ez az ivaros szaporodás akkor kifejezetten előnyös, ha nem közeli rokonok között történik, a kis pocsolyákban éldegélő és nem túl mozgékony csigák között ez nem olyan egyszerű. Az ember (vagy más szárazföldi emlős) viszont nagyszerűen alkalmas arra, hogy vakrandik színhelye legyen a mételyek számára. (Minthogy a mételyeknek nincs szeme, esetükben minden randi vak.) A mozgékony második gazda, amiben a kifejlett férgek élnek az elterjesztésben is sokat segíthet.

A másik lehetséges magyarázat inkább gazdasági jellegű.Nagy válságok idején az a cég járhat jól, aminek nem csak egyféle terméke van, hanem úgymond több lábon áll. Ugyanez igaz az élősködőkre is. Ha kétféle gazdaszervezetben élnek, akkor egyfajta védelmet kaphatnak az gazdapopulációk ingadozásaitól. Ha valamiért csökken az emberek száma rövidebb ideig, a csigákban élő formák még jól el lehetnek és viszont. A parazitáknak azért is kell vigyázniuk a gazdapopulációkra, mert nélkülük nem élnének meg. Esetükben mindig fenáll annak a veszélye, hogy túlnyerjék magukat, annyira sikeresek legyenek, hogy kiírtsák a gazdaszervezeteket, ez ellen is nyújt bizonyos védelmet a két gazda.

A legutóbbi kutatások alapján egyébként úgy tűnik, hogy a vérmételyek ősei kezdetben csak a csigákban éltek, és csak nem olyan régen szerezték be maguknak a gerinces gazdát is, ami komoly evolúciós előnyt jelentett számukra.