Július végén nagy nyílvánosságot kapott az őssejtterápiával foglalkozó magánklinika sötét ügye. Internetes honlapokon is bőven olvashatóak olyan hírdetések, amik valamilyen módon az őssejtekhez kapcsolódnak. Érdemes talán egy kicsit megnézni alaposabban, mik is azok az őssejtek.

Az élővilágot nagyon sok szempontból lehet felosztani (pl. szemtelen és szemes élőlények vagy szépek és csúnyák), de most nekünk az unitér és moduláris élőlények közötti különbség lesz a fontos. Az élőlények többsége esetében egy sejt bármilyen más sejtté át tud alakulni, ezeket nevezzük modulárisaknak. Ilyenek például a növények, azért lehet a Diffenbachiát a szár feldarabolásával majd vízbe helyezésével szaporítani, ahogyan ezt a nagymamák is szokták csinálni. A növény szárának sejtjei minden gond nélkül képeznek gyökeret, levelet és virágot is. Kis ügyeskedéssel akár egyetlen sejtből is újra növeszthető az egész növény. Ugyanez például medvével nehezebben menne. Hiába rakjuk bármilyen lébe a medve levágott lábát, abból legfeljebb pácolt medvetalp lesz, de új maci nem. Ilyenek az unitér szervezetek, ilyenek vagyunk mi is. (Érdemes megjegyezni, hogy még az állatvilágban is bőven vannak moduláris élőlények, az unitér berendezkedés az élővilágban kisebségnek számít.)

A különbség elsődleges oka az eltérő egyedfejlődési útvonalban van. Az unitér szervezetek esetében, ahogy a megtermékenyített petesejt osztódik az utódsejtek egyre specializáltabbá válnak, egyre jobban specializálódnak. Olyasmi ez, mint a pályaválasztás, aki gimnáziumba ment, már nem lesz autószerelő, aki orvosira, az már nem lesz filozófus és így tovább. (Persze a pályaválasztásban vannak, akik szokatlan utakat járnak be és az orvosi egyetem után úgy döntenek, mégis inkább csellistának mennének. Az élőlényekben nincs ilyen egyedieskedés, ott rend van.) A megtermékenyített petesejt, a zigóta tehát még bármilyen sejtté válhat a későbbiekben, úgy mondják totipotens. Az utódsejtjei is még sokmindenné lehetnek, ezek a multipotens sejtek, ahogy haladnak előre az egyedfejlődés során, csökken a lehetőségeik száma, így lesznek pluripotensek, majd végezetül már csak egyféle sejtet tudnak létrehozni. Egy májsejt osztódásából csak egy újabb májsejt jöhet létre, azaz ez a sejt unipotens.

Az emberi ivarsejtek egész életük során megmaradnak totipotensnek, de a testi sejtek ezt a képességüket elvesztik. A szervezetben azonban még felnőtt korban is vannak olyan sejtek, amik a pályaválasztás egy korai szakaszában álltak meg, multi- vagy pluripotensek maradtak. Ezeket nevezik őssejteknek. Fontos, hogy egy őssejtből sem lehet akármi. Egy vér őssejt például alakulhat sokféle fehérvérsejtté vagy vörösvértestté, de hámszövet már nem lehet belőle. Ahogy egyre izgalmasabbá vált az őssejtek kutatása, úgy derült ki, hogy a szervezetünk egész nagy készlettel bír belőlük. Nagy tömegben vannak a csontvelőben, de még az agyban is találtak ideg őssejteket (megdöntve a dogmát, hogy az idegszövet nem képes regenerálódni).

Az őssejtek természetesen azért érdekesek, mert a gyógyításban lehet őket felhasználni. Lehet, de még nem nagyon szokás. Jelenleg csak egyetlen terület van, ahol rutin szerűen alkalmazzák az őssejt-terápiát: fehérvérűség esetén a kipusztított csontvelő helyére ültetnek be korábban levett, vagy donortól származó csontvelő őssejteket. Az ilyen őssejtek egyik gazdag forrása a köldökzsinórvér, aminek tárolására vállalkozások is alakultak. Vannak olyan orvosok, akik nem feltétlenül támogatják azt, hogy valaki a saját őssejtejtjeit kapja meg. Ha egyszer már elrákosodtak, akkor hajlamosak lehetnek erre később is. Remény persze van számtalan egyéb betegség gyógyítására is, klinikai tesztek folynak a Parkinson- és az Alzheimer-kór, a cukorbaj és a szívinfarktus ilyen gyógyításával, de ezek közül még egy sem hozott tökéletes eredményt. Az óvatosság érthető, hiszen sokan emlékeznek még a 90-es évek génterápia lázára, mikor mindenki meg volt győződve arról, hogy génterápia lesz jövő orvoslása. A nagy lelkesedés 2003-ban két beteg (egy tizennyolc és egy négy éves) halála után hagyott alább. Azóta a génterápiát nagy óvatossággal kezelik és a befektetők sem tülekedek, hogy finanszírozzák. Sokan tartanak attól, hogy ha nem elég körültekintőek, az őssejt terápia is erre a sorsa juthat.

Érdekes kérdés az is, hogy miben különbözik az őssejt a többi testi sejttől. Tudjuk, hogy szinte minden sejtünk ugyanazt a genetikai információt hordozza, genetikai összetételükben az őssejtek sem mások, mint egy hámsejt vagy egy idegsejt, ugyanaz a DNS található meg bennük, ugyanazok a gének és ugyanabban a sorrendben. A gének azonban még nem határoznak meg mindent. Ha a DNS-ünket egy olyan nagy könyvnek tekintjük, amiben a testünk minden anyagának tervrajza megtalálható, akkor tudnunk kell, hogy minden sejt más és más részeket használ ebből a hatalmas gyűjteményből. Az egyedfejlődés során minden sejtben jelölésre kerülnek egyes fejezetek, amikre már nem lesz szükség. Egy hámsejtben ugyan ott van az oxigén szállító hemoglobin tervrajza, de ott virít rajta a jel, hogy erre nincs szüksége. Ezeket a jeleket a sejt átadja utódainak is, ezért van az, hogy a hámsejtből csak hámsejt lehet, hiszen viszi magával a jelöléseket is. Az őssejtek abban különböznek a többitől, hogy kevesebb ilyen megjelölt, lezárt rész van a DNS-ükben, többféle tervrajzhoz férnek hát hozzá. A közelmúlt nagy eredménye volt, hogy emberi hámsejteket sikerült bizonyos a sejtmagra ható anyagokkal őssejtekké alakítani. Remény van hát arra, hogy valamikor korlátlan mennyiségben tudjunk előállítani valakinek őssejtet, ha a gyógyításhoz ez szükséges.