Szinte mindenki tudja, hogy a C-vitamin mennyire fontos dolog. Nekünk magyaroknak különösen közel áll a szívünkhöz, hoszen Szent-Györgyi Albert, az egyetlen olyan tudós, aki Magayarországon végzett kutatásaiért kapta Nobel-díjat, fedezte fel. Felfedezése óta a C-vitamin egészen hihetetlen karriert futott be, mára a legnagyobb mennyiségben vásárolt táplálékkiegészítő a világon. Mindenki tudja, hogy megfázás idején ezt kell szedni, sőt télen érdemes megelőzésképpen is kapkodni belőle. Az is közismert, hogy a citromban és más déli gyümöcsökben van belőle bőven. Egyesek még azt is tudni vélik, hogy az "antioxidánsok" közé tartozik, és mint ilyen, a rák ellen is hatásos lehet.
A legtöbbet a C-vitamin ilyen jó PR-jáért a XX. század egy legszínesebb és legragyogóbb tudós egyénisége, Linus Pauling tette. (Az ő neve ismerős lehet mindenkinek, aki járt középiskolába, a periódusos rendszeren található elektronegativitás Pauling szerint ugyanis az ő ötlete volt). Pauling élete utolsó harmadában a kismolekulák és vitaminok egészségügyi szerepével foglalkozott és azok minél nagyobb mennyiségű bevitelét javasolta. Minthogy ezt a vitamin szinte lehetetlen túladagolni (a halálos adag, patkánykísérletekre alapozva, egy 70 kilós ember számára olyan 85 deka tiszta vitamin körül lehet), ezért ezzel könnyen végezhette (ön)kísérleteit. Ő maga napi 18g C-vitamint fogyasztott és úgy vélte ez nagyban hozzájárul jó egészségéhez és szellemi frissességéhez is. Bizonyítani vélte, hogy ez a vitamin jó gyógyszer a rák terjedésének megakadályozására és megelőzésére. Ezt azonban később semmilyen más vizsgálat nem igazolta és sokan bírálták az ő módszereit. A kérdést az sem segít eldönteni, hogy Pauling 93 éves korában, de rákban halt meg.
A nátha és a C-vitamin kapcsolata viszont tisztább ügynek tűnik, még a tévében is reklámozzák a megfázásra az ilyen készítményeket. Ha azonban megnézzük, hogy mit mutatnak a tudományos vizsgálatok, messze nem egyértelmű a kép. Noha számtalan cikk jelent meg akár az elmúlt években is a C-vitamin (mint alternatív terápia) és a nátha kapcsolatáról, nem könnyű egyszerű választ kapni arra a kérdésre, hogy használ-e. Az bizonyos, hogy nincsen drasztikus hatása. Egyes vizsgálatok szerint a C-vitamint fogyasztók betegsége 8%-kal rövidebb volt, de a megbetegedések száma azonos volt a vitaminozó és nem vitaminozó csoport között. Egy másik tanulmány arra következtetésre jutott, hogy ugyan a megbetegedés hosszát és súlyosságát nem befolyásolja a C-vitamin, a C-vitamint rendszeresen fogyasztók 17%-a betegedett csak meg, míg a másik csoportnak 21%-a. Bizonyos vizsgálatok arra utalnak, hogy gyerekeknél jóval nagyobb a hatás, mint felnőtteknél. Amikor közel 150 háziorvost és kutatót kérdeztek végig, hogy mi a tapasztalatuk a C-vitamin hatásáról a náthára, a tapasztalataik alapján nem tudtak jótékony hatásokról beszámolni.
Érdekes kérdés az is, hogy miben találunk bőségesen C-vitamint. A legtöbbünknek elsőre a narancs és a grapefruit jut eszünkbe, noha azokban elég szerényen van csak belőle (30-50 mg/100g) ezzel szemben a kelbimbó (80mg/100g) és a brokkoli (90mg/100g) lényegesen többet tartalmaz. Ráadásul úgy tűnik, a brokkoli még a főzés után is sokat megőriz belőle. Az igazi bajnok persze az ausztrál kakadu-szilva (3100mg/100g).
Diákjaimmal végzett kísérletünkben úgy találtuk, hogy a friss narancslé is lényegesen többet tartalmaz, mint bolti. Megállapíthatjuk tehát, a vitaminok között is fontosabb a népszerűséghez a jó PR, mint a tudományosan bizonyított tények.