A megtalálták a bármi génjét típusú cikkek néha képesek áttörni még a bulvármédia értelmes gondolatokkal szemben felállított betonfalát is. A február 18-án a Nature magazinban megjelent cikk (itt olvasható) akár ezzel a címmel is kerülhetne Blikkbe. De lássuk valójában miről is van szó! (A Béka blog ezzel a bejegyzéssel emlékezik meg a DNS napról.)

A genomikai kutatások eddig elsődlegesen a fejlett világra koncentráltak. Az első megszekvenált genomok vagy európai ősökkel rendelkező amerikaiak voltak (Craig Venter és James Watson) később egy kínai és egy koreai felkerült erre az exklúzív listára. Az elvégzett kutatások jelentős része is a fejlett világ lakosait célozta meg, ennek alapján alakítottuk ki mai ismeeteink jelentős részét az emberi genom felépítéséről, ennek alapján alkottunk képet az ember genetikai változatossgáról és ennek alapján alkottuk meg azokat a diagnosztikai eszközöket is, amik egyes pontszerű változásokból következtet bizonyos genetikai hajlamokra.

Most azonban egy olyan népcsoport képviselőit vizsgálták meg, akik a lehető legmesszebb esnek az európaiktól. A bushman néven is emlegetett san népről van szó, akik a Kalahári sivatagban élnek vadászó-gyűjtögető életet. Hogy minél reprezentatívabb képet kapjan a csoport férfiai közül a legidősebbeket és legtekintélyesebbeket választották ki, így készült el !Gubi, G/aq'o, D#kgao és !Aî teljes és részleges géntérképe (a san nyelvben van a legtöbbféle hang a világ minden nyelve közül, többek között csettintő hangok is, ezeket jelölik a furcsa karakterek). Összehasonlításképpen elkészült egy szintén Afrika déli csücskében lakó bantu népcsoporthoz tartozó férfi géntérképe is. Itt is idősebb férfit választottak, akinek jól ismert a családfája és felmenői között több jelentős bantu család is megtalálható, Desmond Tuturól a Nobel-békedíjas anglikán püspökről van szó (és erre utal a vicces cím).

A vizsgálat legelső eredménye az volt, hogy az emberi faj genetikai változatossága jóval nagyobb, mint az korábban feltettük. Két san férfi között nagyobb az eltérés, mint egy európai és egy ázsiai között. Ezzel újabb igazolást nyert, hogy a sanok és a hasonló életmódott folytató khoik (más néven hottentották) a legősibb népcsoportok a Földön. Ez a nagy változatosság azt is jelenti, hogy az eddig használt genetikai pontszerű változások (snp-k) csak töredékét jelentik mindannak, ami az emberi faj teljességében jelen van.

A vizsgálat során külön figyelmet fordítottak az életmóddal kapcsolatos tulajdonságok genetikai hátterére és itt lett különösen fontos, hogy egy földművelő életmódot folytató bantu genommal lehessen összehasonlítani a sanok génállományát. A tapasztalatok alapján az életmód nagyon erős hatással vana génekre: a sanok felnőtten nem tudják bontani a tejcukrot, jobb a hallásuk és érzékenyebb a keserű íz észlelésük, mint a bantuknak. Belátható, hogy a mérgező növények felismerésében fontos lehet az ízlelés, a vadászathoz a hallás, míg a tejcukor bontására csak a állattenyésztőknek van szüksége.

mint látható a genomika, az emberi DNS megismerése még nagyon sok meglepetést tartogathat.