Ha buja természetről, gazdag élővilágról van szó, akkor elsősorban a trópusokra gondolunk, az esőerdők, dzsungelek jutnak eszünkbe. Rendben is van ez, ha a szárazföldet nézzük, a tengerekben azonban a leggazdagabb élővilágot nem a forró, hanem hideg éghajlatokon kereshetjük. Pár napja volt érdekes hír, hogy új élőlényeket fedeztek fel az Antarktisz környéki vizekben, és ez a felvétel is jól mutatja, hogy milyen gazdag a Déli-sarkvidék tengeri élővilága.

Főleg, ha tudjuk, hogy 200 méternél mélyebbre már nem jut le a fény, tehát azok az élőlények, amiket ott lejjebb láttunk, mind a feljebbről lehulló szerves anyagokból táplálkoznak. Vannak bőven és úgy tűnik, jól is laknak.

Ha megnézzük az alábbi térképet, ami a világtengerekben a klorofill mennyiségét mutatja, akkor feltűnhet, hogy ugyan a trópusi partvidékek is elég gazdagok szerves anyagot termelő élőlényekben, de a legtöbbet a sarki tengerekben találjuk belőlük. Persze itt nem olyan óriásfákra kell gondolni, mint az esőerdők esetében, a tengerek szerves anyag termelői többnyire mikroszkopikus méretűek. Mégsem hanyagolhatóak el, mérsékelt becslések szerint is a Föld teljes szerves anyag termelésének a negyedét adják. És ilyen mikroszkopikus lebegő algákból a legtöbbet a hideg tengerekben találjuk meg. Nem véletlen az sem, hogy a nagytestű tengeri állatok, melyeknek állandó testhőmérsékletük miatt nagyon sok táplálékra van szüksége (a cetekről van szó), legnagyobb számban a hideg, sarki tengerekben találhatók meg. Mi lehet az oka annak, hogy míg a szárazföldön ezeken a területeken alig találunk élőlényt (és ami van az is a tengerekből táplálkozik), a tengerekben olyan sokszínű és buja az élet, mint a trópusi esőerdőkben.

A paradoxont úgy oldhatjuk fel, ha megállapítjuk, mi korlátozza az élőlényeket az egyes területeken. A szárazföldek esetében a növények növekedésének fő korlátozója a napfény és a víz, általában minél több van ezekből, annál több növény, majd ezeket fogyasztó állat tud megélni egy adott helyen. A mindennapos esők övében (ahogy az Egyenlítő környékét nevezik) napfényből és vízből is van bőségesen, nem csoda, hogy olyan élővilágot találunk ott, amilyet.

Teljesen más a helyzet a tengerek esetében. A vízzel itt természetesen nincsen semmi probléma, de nem is a napfény az, ami korlátozza a növekedést. A vízi élőlények számára a legnagyobb problémát az oxigén (O₂) jelenti. Hiába van a vízmolekulákban (H₂O) annyi oxigénatom, az élőlények a nem tudják kiszedni a vízbül a zoxigént. Számukra csak azok az oxigén molekulák a hasznosíthatók, amik valahogy a vízben maradtak. Az oxigén gáz csak nagyon gyengén oldódik a vízben és minél melegebb a víz, annál kevesebbet tud oldani belőle (a melegebb vízben a gyorsabban mozgó vízmolekulák kilökdösik az oda nem illő oxigén molekulákat). Meg is van a jelenség oka, minél hidegebb a víz, annál több benne az oldott oxigén, mivel a tengeri élőlények számára ez a korlátozó tényező, ez határozza meg azt is, hogy hol milyen gazdag az élővilág.

*A bejegyzés címe majdnem az lett, hogy Miért játékos a macskacápa a fekete tengerekben?, aki tudja, hogy ez mire utal értékes nyereményt kap.