Újra fellángolt a vita a homeopátia körül. A Magyar Narancs augusztus 21-i száma közölt egy interjút Bóna Lászlóval, a homeopátiás tanácsadóval. A kritikai hozzáállás minimumát sem mutató cikkre reagált két héttel később Hraskó Gábor a Szkeptikus társaság ügyvezetője. Ez az utóbbi írás, úgy gondolom elég jól helyére teszi a homeopátiával kapcsolatos gondolatokat. Sok évvel ezelőtt magam is írtam egy (szerintem) objektív cikket erről a gyógymódról, ami után hihetetlen mennyiségű levelet kaptam. Főleg olyanoktól, akik bizonygatták mennyire hatásos a homeopátia. Ezek a beszámolók, noha nem kételkedem a valóságtartalmukban semmit nem jelentenek abból a szempontból, hogy mennyire hatékony a homeopátia. Azt ugyanis jelen ismeretink szerint csak a kontrollált kettős vak tesztek tudják eldönteni. Erről már részletesebben volt szó itt a blogban is.

Mégis mi okozhatja azt, hogy egy gyógymód, amit semmilyen tudományos bizonyíték nem támaszt alá működik? Ennek egyik lehetséges magyarázata a placebo hatás. A XX. század eleje óta ismert tény, hogy olyan gyógyszerek, amik semmiféle hatóanyagot nem tartalmaznak képesek gyógyhatást kiváltani. Későbbi vizsgálatok kimutatták azt is, hogy a gyógyhatás nagyobb, ha az orvos sem tudja, hogy hatástalan gyógyszert ad be és akkor is, ha a placebo nagyon sokba kerül. Működik a placebo a kisbabákon és kutyákon is, akik nagyon jól tudnak reagálni a köröttük levő felnőttek elvárásaira, hangulatára.

A placebo hatás kialakulását sok elméálet próbálja magyarázni. Az egyik szerint klasszikus pavlovi reflexről van szó. Agyunk megtanulja, hogy a gyógyszer használ és az elvárásnak megfelelően is viselkedik, ahogy a kutya is nyáladzani kezd a csengő hallatán. Ezt bizonyítja az is, hogy ha előtte hatóanyagot tartalmazó gyógyszer kap az illető egy időn át, akkor jobban működik a placebo is. Egy másik elmélet szerint legalábbis a fájdalomcsillapítás esetében a placebo az agy saját fájdalomcsillapító rendszerét aktivizálja. Ezek az úgynevezett endorfinok a morfiumhoz hasonló hatásúak és általában extrém igénybevétel, nagy megterhelés esetében termelődnek. Kiderült, hogy ha más kémiai anyagokkal blokkolják az endorfin receptorok működését, akkor nem hat a placebo. Ma már azt is jól tudjuk, hogy az indegrendszernek jelentős hatása van az immunrendszerre. Egyes ingerületátvivő anyagok (olyanok, melyek például a depresszióban termelődnek) csökkentik az immunrendszer hatását. Azt is tudjuk, hogy a pszichés folyamatoknak nagyon nagy hatása lehet a test működésére. Az orosz neurológus Lúrija híres esete volt S. az emlékezőművész, aki képes volt a két kezén a bőr hőmérséklete között akár több foknyi különbséget is előidézni egyszerűen csak azzal, hogy elképzelte, hogy az egyiket tűzbe tartja a másikat pedig jeges vízbe mártja.

Jellemző az is, hogy a placebo elsősorban az olyan betegségek esetében működnek jól, ahol nagy az állapot megítélésének szubjektív faktora. Ilyen lehet a fejfájás, hátfájás, depresszió, nátha, reumás fájdalom. Ezek azok, amikre a különféle alternatív gyógymódokat gyakran ajánlják is. Az olyan betegségeknél, ahol a megítélésben nem sok tere van a szubjektivitásnak (tüdőgyulladás, üszkösödés, szívinfarktus) sokkal kevesebbszer kerül elő az alternatív medicína.

A sokféle placebohatást vizsgáló kutatásban azonban egy érdekes közös pont volt. A vizsgált személyek minden esetben jól elkülöníthetően voltak két csoportra oszthatók, azokra, akikre hat a placebo és azokra, akikre nem. Ugyanígy van ez a homeopátiával is.