Az Index egyik blogjában epés írás jelent meg két tudományos hírrel kapcsolatban, melyek a lúdfű nevű növénnyel elért kutatások eredményeiről számolnak be. A cikk így ér véget:

E tudományos eredmények mindenképpen örvendetesek, de még számos kérdést vetnek föl úgy tudományos kutatók, mint a laikus közönség számára. Először is: vajon minek köszönhető vagyis kinek állhat érdekében, hogy a nemzetközi lúdfűkutatás ilyen ütemben rukkol elő újabb és újabb szenzációkkal? Nem-e lehetséges-e, hogy itt egy világméretű Leiter Jakab-turbulencia áldozatává vált a nemzeti hírügynökség? A lúdfű beláthatatlan lehetőségeinek kiaknázására milyen tudományos programokat tervez indítani a magyar kormány? Igaz-e, hogy ennek költségeit az emberekkel kívánják megfizettetni? Vajon vizsgálják-e, hogy a lúdfű mi módon alkalmazható üzemanyagként, az orosz energiafüggőség csökkentésére valamint a pénzügyi válság hatásának enyhítésére?

Pedig kár a vitriolért, egyszerűen csak arról van szó, hogy a lúdfű (Arabidopsis thaliana) a növénygenetika leggyekrabban használt modellszervezete. Nem véletlen, hogy a genetikai kutatásokat csak néhány élőlényen végizik, nem mindegyik alkalmas ugyanis arra, hogy kísérletezzenek vele. A mai gyakorlatban az Escherichia coli nevű bélbaktérium,  a sörélesztőgomba, a Caenorhabditis elegans nevű talajlakó fonalféreg, a hétköznapi ecetmuslica és a háziegér azok az élőlények (a lúdfű mellett), amik a genetikai, biotechnológiai laborokban többnyire megtalálhatók.

Mi kell ahhoz, hogy valamiből modelszervezet legyen? Elsősorban jó, ha nem túl nagy, kis helyen is sok elfér belőle. Itt esik ki a kék bálna és az elefánt, de még a kutya is. Fontos, hogy olcsó legyen a tartása, ne igényeljen különleges vagy költséges dolgokat, itt hullik ki a kolibri. Az is hasznos, ha rövid a generációs ideje, gyorsan lehet újabb és újabb nemzedékeket felnevelni, ezen a ponton bukik el a 36 éves kabóca, vagy a kérész, ami ugyan kifejlett rovarként csak egy napot él, de előtte három évig dagonyázik lárvaként az iszapban.

Természetesen a modelszervezetek kiválasztásában van egy nagy adag önkényesség is. Ha ugyanis valamilyen élőlénnyel elkezdenek többet foglalkozni, akkor az elvégzett kutatásokra építve lehet újabb és újabb kérdéseket feltenni, új kutatásokat indítani. Miután a XX. század elején Thomas Hunt Morgan elkezdett muslica genetikával foglalkozni és mutánsokat izolálni, az utána jövők már felhasználhatták az álatal létrehozott törzseket és genetikai térképeket, aminek köszönhetően még többet tudtunk meg a muslica működéséről, és így tovább, és így tovább.

A jogtalanul megvádolt lúdfű az 50-es években lett a növénytani kutatások sztárja, nem kis részben a magyar Rédei György úttörő munkájának köszönhetően. A kis helyigényű, gyorsan és könnyen szaporítható keresztes virágú gyom ma az a növény, amit a legjobban ismerünk. jelen pillanatban is van egy nagyobb adag belőle a nemzetközi Űrállomáson, hogy megfigyeljék, miként nő a súlytalanságban.

A lúdfű kutatás azonban nem öncélú dolog, ahogy a muslica vagy az egér vizsgálata sem. A lúdfűről szerzett ismereteket ugyanis alkalmazhatjuk (és alkalmazzuk is) akkor, amikor a haszonnövények új fajtáinak előállítása a cél.