A neurológia egy izgalmas kérdéséről lesz szó, olyanról, ami azután messzeható filozófiai következményekkel is bír, elsősorban az empirizmus (a világ tapasztalat általi megismerhetősége) egyfajta kritikájaként. A kérdés egyszerű: Miért nem tudjuk magunkat csiklandozni?
Több kutatás is bizonyította, hogy ugyanaz az érintés sokkal kevésbé érződik csiklandósnak, ha magunknak okozzuk, mintha ezt bármi más hozza létre. A kísérletben egy gombot megnyomva csiklandozhatták az ujjukat a kísérleti alanyok, de ugyanezt egy gép is meg tudta tenni. A géppel elért hatást lényegesen csiklandósabbnak érezték. Egy ilyen berendezés felépítése az ábrán látható.
Bár ez még így magában elég Brit tudósok hangulatú, valójában nagyon izgalmas kutatásról van szó. Vegyük hozzá, hogy egyes vizsgálatok szerint a jelenséget nem tapasztaljuk, ha éppen az alvás REM (álmodó) fázisából ébredünk, míg a mélyalvásból keltve (ebből a szempontból) ugyanúgy működünk, mint ébren.
További elemzések azt mutatták ki, hogy amennyiben az érzést önmagunknak okozzuk, az agy érzőkérge sokkal kevésbé jön ingerületbe. Ez alapján azt feltételezik, hogy az agy létrehozza a mozgás várható hatását és ezzel mintegy csökkenti az érzetet. Könnyen belátható, hogy ez miért fontos, hiszen a külső világból származó tapintási érzet (például ha egy mérges pók mászik a nyakunkon) sokkal fontosabb információ és nagyobb szerepet kell kapjon, mint az, hogy járás közben éppen hozzáért a kezünk az oldalunkhoz.
Ez a model nem csak az érzékelésünk erőteljes korlátara mutat rá, hanem további izgalmas gondolkodásra is ösztönöz. Egyes kutatók felvetették, hogy ez a rendszer, ami mindenkiben folyamatosan működik, a skizofrének esetében hibás vagy csökkent működésű. A skizofrénia legfontosabb jellemzője, hogy elszakad egymástól a belső és a külsődlegesen érzékelt világ (ezért nevezik tudathasadásnak), tünetei pedig a hallucinációk és az az érzés, hogy a beteg nem maga irtányítja a tetteit. Az elmélet szerint, ha ez a korábban említett jósló rendszer nem működik, akkor sokkal nehezebb különbséget tenni a magunk okozta és a velünk történő érzetek között, így kialakulhat az az érzés, hogy nem én fogom meg a ceruzát, hanem megfogatják velem, nem én mondom ki a szavakat, hanem mondatják velem. Annak eldöntése, hogy ez valóban így van-e még további kísérleteket igényel.
Remélem, hogy ilyen keretbe helyezve már kifejezetten izgalmasnak tűnik a kérdés. Ha legközelebb azt a címet látjuk Brit tudósok vizsgálják miért nem tudjuk magunkat csiklandozni érdemes adni egy esélyt a tudósoknak, hátha mégsem olyan hülyék.
Utolsó kommentek