Az utóbbi napokban nagy publicitást kapott a Venter Intézet eredménye, a mesterséges DNS-ből előállított élőlény. Miközben sokan vitatják, hogy valóban olyan nagy jelentőségű-e az eredmény, ahogy beállítják egy biztos: Venterék eredménye nagyon fontos lépés a szintetikus biológiában.

Szintetikus biológiának az élőlények élettelen anyagokból történő előállítását nevezik és az utóbbi évek biokémiai kutatásai nagy lépésekkel juttattak közelebb ehhez a Szent Grálhoz. Az elvi/elméleti/filozófiai/teológiai kérdés, hogy ez egyáltalán megtehető-e természetesen nem érdekli a kutatókat, ők egyszerűen csak megcsinálják. Nekünk azonban talán érdemes egy kicsit elidőznünk ennél a gondolatnál, különösen, hogy közben megismerkedhetünk, a múlt század egyik lenyűgöző, teljesen őrült tudóssal, akinek a munkájában gyönyörűen mosódik össze a tudomány és az áltudomány, a tény és a remény.

Az, hogy az élőlények mások, mint a nem élők, alapvető ismeret, amivel egészen primitív élőlények is rendelkeznek, de már az újszülött is tisztában van vele. Nagyobb kérdés, hogy mitől adódik ez a különbség. Hosszú évszázadokon át képzelték úgy, hogy létezik valamiféle életerő, vis vitalis, ami az élők különleges tulajdonságait biztosítja. Kezdetben úgy vélték, hogy enélkül az erő nélkül egyáltalán nem is lehet szerves anyagokat előállítani, de ezt Wöhler cáfolta 1828-ban a karbamid mesterséges előállításával. A kémiából így eltűnt az életerő gondolata, de a biológiában még sokáig megmaradt. Jelen elképzelésünk szerint az élő rendszerek rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amikkel az élettelenek nem, de ez csak bonyolultságuk és szervezettségük fokából adódik (ezt nevezik előbukkanó (emerging) tulajdonságnak).

Ha már az életerőről beszélünk mindenképpen ejtsünk szót Wilhelm Reichről és az ő orgon elméletéről. Reich Freud tanítványa, pszichoanalitikus volt, aki nagy hatással volt sok további pszichológiai iskolára. A 30-as évektől azonban egyre jobban elkezdte érdekelni, hogy milyen fizikai folyamatok történnek a terápia alatt és ennek vizsgálatába fogott. Ma már furcsának tűnhet, de végzett olyan terápiát, ahol a páciensek pucéron feküdtek a díványon és fizikai ingereket is használt (magyarul fogdosta őket). Különös figyelmet szentelt a libidó és az orgazmus mibenlétének és ezáltal meggyőződésévé vált, hogy létezik egyfajta energia, ami ezekben megjelenik, de minden élőben megtalálható. Később azt állapította meg, hogy ez a mező mindent körbevesz csak az élőkben koncentrálódik. Ezt nevezte el orgon-nak (az organikus és az ózon összevonásából). 1939-ben az USA-ba emigrált és itt folytatta orgon kutatásait. Kezdetben lelkesen fogadták és a nagy pszichoanalitikust látták benne, de idővel egyre több kétség merült fel állításaival szemben. Miközben kijelentette, hogy az orgon kék színű és begyűjthető, materiális formáját nevezik éternek, spirituális formáját pedig istennek, valamint létezik anti-orgon, ami a betegségeket okozza, farmján Organonon hatalmas felhőgyűjtő gépeket épített, amik elméletben a légköri orgont koncentrálták. Egy idő után (minthogy gyümölcsöző orgon-alapú praxist is vitt) kuruzslásért fogták perbe. Reich, akit addig sem érdekelt, hogy a hivatalos tudomány minden állítását cáfolja (bár Einsteint rávette, hogy próbálja ki kísérletekben orgon-akkumulátorát és azután hosszasan levelezett vele), egyre ellenségesebb lett a világgal, egyre paranoidabban kezdett viselkedni. A hosszas csatározás végén könyveit elégették, gépeit lerombolták ő maga a börtönben halt meg.

Egyes áltudományos körökben, mind a mai napig hivatkozási alap Reich, például itt van egy orgon hajtotta szerkezet.

Kate Bush Cloudbusting című videója neki állít emléket: