
Lomborgot a Time a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta (2004), a Foreign Policy and Prospect 2005-ös listája alapján ő a világ 14. legbefolyásosabb tudományos személyisége, a World Economic Forum Fiatal Globális Vezetője(2005).A látogatás apropója, hogy az egyik legjobb tudományos könyvekkel is foglalkozó kiadónál megjelent Lomborg legutóbbi, Hidegvér! című, a globális klímaváltozást átértelmező könyve.
Érdemes megnézni részletesebben, hogy kiről is van szó. Nem sokan büszkélkedhetnek kizárólag ellenük bejegyzett domain névvel, a www.anti-lomborg.com pedig létezik. Lomborg 1998-ban köpött bele a klímakutatók levesébe a Szkeptikus környezetvédő című könyvvel. Ebben azt állította, hogy a Föld környezeti állapota valójában sokkal jobb, mint azt a károgó természettudósok állítják, hogy ez az állapot legalább annyit javult bizonyos tekintetben az utóbbi időben, mint amennyit romlott más szempontok szerint, valamint, hogy a pesszimista és világvégét hirdető jóslatokra alapozó politikai döntések elhibázottak és kártékonyak.
Természetesen hatalmas felháborodást okozott. Az sem segített, hogy végzettsége szerint Lomborg nem természettudós, hanem politológus, aki azután statisztikával is foglalkozott, de biológiával, ökológiával nem. Sokan bírálták módszereit és következtetéseit, a dán Tudományos Becstelenséget Vizsgáló Bizottság a következő pontokban ítélte el a könyvet:
- Adathamisítás
- Válogatás az adatok között a kívánt eredmény érdekében
- Statisztikai módszerek szándékosan félrevezető használata
- Eredmények torz interpretációja
- Plágium
- Mások eredményeinek szándékos félreértelmezése
A polémia különféle újságokban is folyt tovább. Jellemzően a tudományos szaklapok (Nature, Science, Scientific American) Lomborg ellenesek, míg a politikai, közéleti lapok (Economist, Time) Lomborg pártiak. A vita ma is tart, egy dán biológus Kåre Fog külön weboldalt tart fenn Lomborg hibáinak bizonyítására.
Jól érzékelhető, hogy az ellentétek alapja a különféle megközelítésekben van. A kutatók többsége a világ állapotát természettudományos kérdésnek tartja, míg Lomborg ezt elsősorban közgazdasági problémaként kezeli. Megközelítésének alapja költség-haszon elemzés, ezen az alapon próbálja felvázolni, hogy mit kell tennünk a világ jobbítása érdekében. Azt állítja például, hogy sokkal hatékonyabban segíthetünk a világon, ha a malária ellen küzdünk, mintha a globális klímaváltozással bíbelődünk.
Ugyan Lomborgot hallgatni sokkal kellemesebb, mint az idén Nobel-díjat kapott IPCC-t, mégsem szabadulhatunk a gondolattól, hogy a dán kutató olyan, mint az autós, aki a rádióban hallja, hogy egy őrült szembe megy a forgalommal az autópályán és felkiált: "Egy? Mindegyik!"
Utolsó kommentek