A szabad akarat kérdése régóta foglalkoztatja az emebriséget. Ugyan korábban inkább az volt a probléma, hogy mennyiben vagyunk a sors és a természetfeletti hatalmak alávetettjei, ma már inkább az okoz töprengést, hogy mennyiben határozzák meg tetteinket a génjeink és a biológiai működésünk. A kutatások szerint nagyon.

Ahogy már korábban is írtam róla, az egyszeri darwinista számára nem könnyen emészthető falat az önfeláldozás és a nagylelkűség jelensége. Miközben nem könnyű belátni, hogy ez miért segíti az adott egyedet, tagadhatatlan, hogy a jelenség mind az állatvilágban, mind az emberek között létezik.

A nagylelkűség és az önzetlenség vizsgálatára az emberek esetében kiváló eszköznek bizonyult két közgazdasági szituáció a diktátor és az ultimátum játék. Az előbbi, amivel az önfeláldozást vizsgálják tulajdonképpen nem is játék, mivel komoly szerephez csak egy személy jut benne. Az illető kap egy pénzösszeget és felkérik rá, hogy ossza azt meg belátása szerint egy másik személlyel. Érdekes módon a tapasztalatok szerint az emberek ritkán tartják meg a teljes pénzt maguknak, még akkor sem, ha biztosan tudhatják, hogy döntésüknek nem lesz semmiféle negatív következménye. Azt látjuk tehát, hogy ez emberek saját érdekeikkel szemben, azaz önfeláldozóan viselkednek.

A nagylelkűség vizsgalatára használt ultimátum játék már sokkal bonyolultabb. Itt is kap egy összeget az egyik személy és javasolnia kell egy megosztást a másik játékossal. A másiknak azonban lehetősége van a felosztást elfogadni vagy elutasítani. Ha az utóbbit választja, senki nem kap semmit. A józan ész azt diktálná, hogy az első játékos a lehető legkisebb összeget ajánlja fel, míg a másik fogadjon el bármilyen ajánlatot, mégsem ez történik. A számtalan elvégzett kísérlet végeredménye az, hogy az emberek jobbára fele-fele alapon osztják fel a pénzt, ebben nincs nagy különbség a különböző országok, hivatások, nemek között. Abban, azonban, hogy mi az a felosztás, amit még hajlandóak elfogadni, már jelentős kulturális különbségeket lehetett kimutatni, a nyugati országok lakói kevesebbel is megelégszenek például, mint az ázsiaiak. Érdekes módon az összeg nagyságának nem volt komoly befolyása az emberek viselkedésére (az amerikai diákok ugyanúgy viselkedtek, mikor 10 dollárt kellett elosztani, mint az indonéz halászok, pedig elég nagy a különbség közöttük abban, hogy mennyit számít nekik ennyi pénz). Az ikervizsgálatok alapján az is meghatározható volt, hogy annak, mennyire vislekedik fair módon valaki az ultimátum játékban (mennyire ajánl 50% körül) van genetikai összetevője is.

Az ultimátum játék (és más hasonló szituációk) lehetőséget adnak arra is, hogy kísérletekkel vizsgáljuk, mi megy végbe ilyenkor az emberben. Az utóbbi évek egyik új tudománya a neuroökonómia az ilyen kérdések vizsgálatára jött létre és arra próbál választ adni, hogy amennyiben az ember a gazdasági döntéseiben nem racionálisan vislekedik, akkor vajon hogyan. A modern képalkotó vizsgálatokkal sikerült felderíteni, hogy az ultimátum játék alatt nem csak a gondolkodásért, hanem az érzelmekért felelős agyi területek is aktívak. Különösen erősen működnek az empátia központjai. Érdekes, hogy a kísérleti alanyok sokkal alacsonyabb ajánlatokat is hajlandóak voltak elfogadni, ha úgy tudták, hogy játékostársuk nem egy másik személy, hanem egy számítógép. Külön izgalmas eredményeket hozott egyes hormonok és az önzetlenség kapcsolatának vizsgálata. Agyalapi mirigyünk hátsó lebenye két érdekes hormont termel: a vazopresszin elsősorban a vízháztartás és a vérnyomás szabályozásában játszik szerpet, az oxitocin a szülés során a méh összehúzódását váltja ki, de termelődik orgazmus alatt is. Egyes állatkísérletekből már ismert volt, hogy monogám állatoknál a hűség fenntartásában a vazopresszinnek fontos szerepe van. Ha a hímeknél gátolják a termelődését, már nem mutatnak semmi érdeklődést párjuk iránt és azt sem bánják, ha az másokkal félrelép. A nőstényeknél az oxitocinra volt szükség a kapcsolat fenntartásához.  Érdekes módon az oxitocin arra is nagy hatással van (érdemes megnézni a cikket, ritka az olyan biológiai írás, amiben Aquinói Szent Tamásra és Hume-ra is hivatkoznak) miként viselkednek a játékosok az ultimátum játékban. Ennek a hormonnak a hátására sokkal (80%-kal) nagylelkűbb ajánlatokat tettek a pénz felosztására. Tovább árnyalja a képet, hogy a hormon a diktátor játék alatti vislekedést nem változtatta meg sehogy.

Szeszélyes istenségek játékszerének vagy oligopeptid reakciók eredményének lenni, mi a különbség?