Nem kell feltétlenül szőkének lenni, ahhoz, hogy butaságokat mondjon vagy írjon valaki. Az Index leányán, a Velveten jelent meg egy nagyszabású összeállítás a szőkékről, amiben azt állítják:
A szőkék a mai kutatókat is annyira foglalkoztatják, hogy tucatnyi csoport boncolgatja mostanában is a nagy kérdést, és szerintük is kérdőjeles a jövőjük. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint például még mindig nagyon kevesen rendelkeznek a természetes szőkeséget meghatározó génnel, így arra tippelnek, hogy nagyjából 200 év múlva tényleg eltűnnek. Az ENSZ egészségügyi szervezetének tanulmánya szintén hasonlóról számol be, mégpedig, hogy az utolsó szőke 2202-ben fog megszületni Finnországban.
Az baj ezzel, hogy nem igaz. Akkora és olyan megátalkodott kacsa, hogy még saját wikipedia bejegyzése is van. Persze nem csak a Velvet nyelte be a hírt, a BBC is foglalkozott vele hat éve, de legalább ők megkérdeztek valakit, aki ért hozzá. (Az olyan apróságokkal, hogy az ENSZ egészségügyi szervezete a WHO már ne is fogléalkozzunk.)
Felmerülhet azonban a kérdés, hogy ha a szőkeség génje recesszív (valójában nem az, a hajszínt több gén is befolyásolja), akkor miért nem tűnik el idővel ez a tulajdonság, miért nem lesz idővel mindenki sötét hajú. Ezt a kérdést egy hallgató már feltette 1908-ban (nem a hajszínnel, hanem a valóban egy gén által meghatározott szemszínnel kapcsolatban) Cambridge-ben Reginal Punnett-nek, aki az akkoriban új felfedezésnek számító mendeli genetikát tanította. Punnett (neve talán a keresztezések kiszámolásához használt Punnett-táblázatból lehet ismerős) nem tudott kielégítő választ adni, hogy miért is nem tűnnek el a kékszeműek a világból. A legenda szerint egy krikettparti alatt felvázolta a problémát barátjának, a matematikus G. Hardynak. Hardy egy pillanat alatt matematikai bizonyítást adott arra, hogy a kellően nagy populációban, ha nincs különbség az egyes változatok rátermettségében, akkor az egyes változuatok aránya nemzedékről nemzedékre változatlan. (Részeletesebben a Hardy-Weinberg szabályról itt.)
Anélkül, hogy belemennénk a kifejezetten primitív matematikai háttérbe, legyen elég annyi, hogy míg a barna és kékszeműek gyerekei között több a barna, mint a kékszemű, két kékszemű szűlőnek minden gyereke kékszemű lesz, a két barna gyerekei között viszont előfordulhat kékszemű is. A végeredmény az, hogy a kék és barnaszeműek aránya változatlan.
Ez persze csak akkor igaz, ha a két változat rátermettsége azonos. Minden valószínűség szerint pár ezer évvel ezelőtt az északra költöző emberek között előnyben voltak azok, akik a csekély napsütés mellett is képesek voltak D-vitamint termelni. Ehhez arra volt szükség, hogy a testükben levő színanyagok ne nyeljék el az ultraibolya sugárzást, bőrük tehát fehérebb lett, hajuk szőke, szemük kék. Mivel ez jelentős előny volt számukra, ez a változat vált egyeduralkodóvá az északi népek között. Ma már viszont képesek vagyunk pótolni az esetlegesen hiányzó vitamint (csukamáj-olaj!), tehát a pigmenthiány se előnyt, se hátrányt nem jelent, ekkor a Hardy-Weinberg szabály értelmében az arányok változatlanok maradnak.
Utolsó kommentek