Bioenergia, energetizálás, energia áramlás, energiaközpont. Tele velük a világ, az egyetlen baj, hogy nem sok mindent jelentenek. Energiának a tudomány a munkavégző-képességet nevezi. Igen sok formában jelentkezhet, van helyzeti energia, mozgási energia, kémiai energia és nukleáris energia (meg még sok egyéb). Ezek az energiafajták egymásba átalakíthatóak, ha egy elefántot lelökünk egy toronyházról, akkor az esés végére átalakítjuk az elefánt helyzeti energiáját mozgási energiává. Amikor elégetünk egy fahasábot, akkor a fa kémiai kötéseiben levő energiát alakítjuk át hőenergiává. Az energiaközlés lehet rendezett (ezt nevezik a fizikus munkának) vagy rendezetlen (ez a hő).
Bármely élő lény sokféle energiával rendelkezik, vegyük például a korábban említett elefántot: a helyzeti és mozgási energiája mellett van még kémiai energia az őt alkotó molekulák kötéseiben és nukleáris energia az atommagjaiban. Az elefánt mágneses energiája elég csekély, de rugalmas energiája biztosan van (noha ezt nem szívesen próbálnám ki), állandó testhőmérsékletű állatként még komoly mennyiségű hőenergiát is magáénak tudhat.
Nincsen azonban semmiféle olyan energiája, ami csak az élőlényeknek lenne. Ha lenne bármi ilyen bioenergia azt (minthogy az energiamegmaradás elvének arra is igaznak kellene lennie) abból is éreznünk kellene, hogy bármilyen kölcsönhatás során az elefánt és környezetének összenergiája nem állandó, hiszen kihagyjuk a számításból az általunk nem ismert bioenergiát. Az ismert kölcsönhatások azonban valahogy mindig erre a fránya nulla összegre jönnek ki, anélkül, hogy a bioenergiát beleszámolnánk. Persze a torony tetején egyensúlyozó elefántunk összenergiáját nevezhetjük bioenergiának, mégiscsak egy élő lény energiájáról van szó, de ennek tudományos értelemben nincs jelentősége.
A bioenergia gondolata természetesen nagyon ősi, nem a New Age hozta el nekünk. A XIX. század közepéig még védhető volt az az elképzelés, hogy az élőlények valamilyen a többi anyagtól fundamentálisan eltérő sajátosággal bírnak. Ez volt a titokzatos vis vitalis, az életerő, ennek megléte tette az élőt élővé, választotta el a fizikai világ egyéb részeitől. A fizika (termodinamika, szerves kémia) gyors fejlődésével azonban nyílvánvalóvá vált, hogy az elő szervezetekre is azok és csak azok a törvények vonatkoznak, mint minden másra.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az élőlényeknek ne lennének olyan tulajdonságai, amikkel például a molekulák vagy az atommmagok nem rendelkeznek. Minden rendszer, ami sok összetevőből áll rendelkezhet olyan tulajdonságokkal, amikkel az összetevői nem, csak a rendszer egésze. Egy molekulának nincsen genotípusa, egy elefántnak van, egy idegsejtnek nincsen gondolata egy agynak van. A tudomány az ilyeneket előtűnő struktúrának (emerging structure) nevezi. Az energia esetében, sajnos ilyenről nem beszélhetünk. Nincsen olyan energia, ami csak az élő rendszerekben jelenne meg ezért hiába is történik energetizálás, nincsen, ami áramoljon.

Kép: Stephen E. Dinehart