Úgy látszik galamb idény van itt a Béka blogon, megint róluk lesz szó ugyanis. Ezúttal azonban nem a babonás mivoltuk kerül elő, hanem az, hogy miként tudnak hatékonyabban bizonyos értelmezésben okosabban viselkedni, mint mi emberek.
A probléma, amivel a galambokat szembesítették jól ismert, angolul Monty Hall dilemmának nevezik, magyarul Rózsa Gyuri paradoxon lehetne a neve. Nem arról van szó, hogy miként tud egy ember olyan sok vizet meginni, hanem arról a játékról, amit Amerikában Monty Hall, nálunk Rózsa Gyuri vezetett. Bizonyos mértékben a vetélkedők kvintesszenciájáról van szó: a játékosoknak három ajtó közül kellett választania, egy mögött van sok nyeremény, kető mögött semmi. A dilemma a következő: elsőként választunk egy ajtót, a játékvezető kinyit egy másikat, ami mögött semmi sincs, ezután felajánlja a lehetőséget, hogy átmehetünk a másik csukott ajtóhoz, ha akarunk, a kérdés: érdemes-e váltani. Elsőre azt mondja az ember, hogy teljesen mindegy váltunk-e vagy sem, pedig valójában a váltással megduplázzuk a nyerési esélyünket. (Aki nem hiszi járjon utána pl itt.)
Ami most érdekes, hogy galambokat szembesítettek ezzel a paradoxonnal, három kapcsoló közül választhattak, ha sikeresek voltak magot kaptak. A galambok elég hamar megtanulták, hogy váltani kell. elvégezték ugyanezt a kísérletet emberekkel is (bár számukra nem köles volt a jutalom), de az emberek ragaszkodtak ahhoz az elképzeléshez, hogy teljesen mindegy váltanak-e vagy sem. A galambok tehát idővel lényegesen sikeresebbek voltak a Monty Hall probléma megoldásában, mint az emberek.
természetesen nem arról van szó, hogy a galambok okosabbak lennének az embereknél, sokkal inkább arról, hogy az emberek, akik elméleteket gyártanak a dolgok működéséről jobban hisznek az elméleteiknek, mint a tapasztalatoknak. Bizonyos értelemben éppen az okosságuk gátolja őket abban, hogy hatékonyak legyenek.
Vajon mi történik, ha majd eljönnek az idegenek és a Föld élőlényeinek értelmi képességét az alapján próbálják meg lemérni, hogy miként teljesítenek a Monty Hall tesztben?
Skinner a behaviorizmus atyja különösen izgalmas kísérletet végzett el 1947-ben. A behaviorizmus a viselkedést a kondicionáláson keresztül próbálta magyarázni, azaz annyit mondott ki, hogy azok a viselkedési mintázatok alakulnak ki és erősödnek meg az állatokban, amik valamilyen formában rendszeresen megerősítést nyernek. Így lehet megtanítani a kutyát arra, hogy leüljön vezényszóra vagy akár egy patkányt arra, hogy csak a szív alakú és sárga dolgokat egye meg. Skinner számtalan állatot tanított így be különféle dolgokra, sőt a pletyka szerint még a saját lányánál is kipróbálta a kondicionálást, de ahogy az egy igazán nagy tudóshoz illik, tudott a saját elméletén kívül is gondolkodni.
A biológia nem rendes természettudomány, nincsenek például olyan szép és egzakt meghatározásai, mint a fizikának vagy a kémiának. A legtöbb olyan központi fogalom, amivel dolgozik (élő, gén, faj) kicsit maszatos, nem írható körül szabatosan. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy fantasztikus dolgokra jöjjön rá, hioszen már Bohr is azt mondta a tudomány egészéről: Olyan ez, mint a mosogatás, koszos a víz, koszos a rongy, a végén mégis tiszta lesz az edény. Az a fogalom, aminek kapcsán most újra rávilágítanék arra, mennyire nem is tudjuk, miről beszélünk a tudat.
Az örökzöld marketing bölcsesség szerint nővel és kisgyerekkel bármit el lehet adni (talán még ott van a sorban a kutya és a fókabébi is), most úgy látszik az influenza is felkerült erre a listára.
Szociológusok, pszichológusok és politológusok biztosan sokat fogják majd tanulmányozni, hogy miért és hogyan alakulhatott ki ez a hisztéria a H1N1 oltások körül. Egyetemet végzett emberek képsek elhinni, hogy az oltással nanocsipet ültetnek beléjük, hogy így oldják meg a globális túlnépesedés problémáját, ami valójában nincs is, mert Texas egyedül képes lenne élelemmel ellátni a Föld minden lakóját. Ezekre a szövegekre kár is szót vesztegetni. Érdemes lehet viszont arról beszélni egy kicsit, hogy miért is félnek sokan annyira ettől a mostani influenzától, miért ez a nagy betojás. Sokat hangoztatott érv, hogy az egész hisztéria csak humbug, hiszen alig hal meg valaki ettől az "új influenzától". Az érvelés nagyon hasonlít ahhoz, amit általábban az oltásokkal szemben hoznak fel, korábban már 
Az idei Nobel-díjat megint hárman kapták ezúttal egyenlően megosztva, 
Ha valakinek, aki erre téved fontos a természettudományok oktatása és népszerűsítése, 
Utolsó kommentek