A béka marad

Rákmentes gyerek születéséről írnak az angol lapok és némileg visszafogottabban az Index is beszámolt az eseményről. Valójában nem ennyire bombasztikus az esemény, de még így is elég elgondolkodtató. Ha pontosan akarunk fogalmazni, akkor egy olyan gyermek született Londonban, akin preimplantációs genetikai szűrést alkalmaztak a BRCA-1 génre. A BRCA-1 változatot hordozó nők 50-80%-ánál alakul ki emlő- vagy petefészekrák életük során. A gyerek tehát nem általában a ráktól, hanem a mell- és a petefészekráknak ettől a (leggyakoribb) formájától van védve.

Vannak a tudományban, a kultúrtörténetben olyan személyek, akik nagyon méltatlanul jutottak ahhoz a hirnévhez, amit évszázadok óta élveznek. Ezek közé tartozik az angol közgazdász Malthus is. Kezdve onnan, hogy mig saját maga a második nevét a Robertet szerette használni, mig az utókor konzekvensen Thomasként emlegeti odáig, hogy a malthusiánus tanok az intellektuális gonoszság szinonimái lettek, valahol a macchiavellista gondolkodás mellett. Legutóbb Bodoky Tamás apokaliptikus vizióiban tűnt fel.

Amikor a természettudományos oktatás hanyatlásáról van szó, akkor többnyire a romló nemzetközi versenyeredményeket, PISA és TIMSS felméréseket, esetleg a természettudományos  és mérnöki szakok egyre csökkenő népszerűségét, alacsony felvételi követelményeit szokás említeni. Véleményem szerint, bár ezek is fontos tünetek, a baj igazi mélységét az mutatja meg, hogy mennyi tudományos szempontból képtelen és megalapozatlan dologra vevő a magyar ember. Pí-víz, asztrológia, aurafotó, földsugárzás, vízmemória, a sor bármeddig folytatható. Többségük egészen nyilvánvalóan képtelenség és  ez általános iskolai szintű természettudományos ismeretekkel is belátható.

Mindezek fényében a következő szerény javaslattal állnék elő:
Ahogy régebben működött a giccsadók (és valamennyire ma is tovább él kulturális járulék néven), úgy kellene bevezetni a humbug adót is. Minden olyan szolgáltatás, ami áltudományos, vagy tudományoskodó, de hamis körítéssel kínálja a termékeit köteles lenne árának egy részét adóban befizetni, mely bevételeket azután a természettudományos oktatás javításának finanszírozására lehetne fordítani. Fizethetné ezt a lúgosító étrend kiegészítők forgalmazóitól azokig az újságokig, amikben horoszkóp van mindenki. Csinos kis összeg gyűlhetne ebből egybe (a kulturális járulékból dolgozó NKA-nál évente kilenc és fél milliárd forint), amit a természettudományos tanárok képzésére és megfizetésére lehetne költeni. Amint jól kereső és megbecsült lenne ez a szakma, a legjobb képességűek választanák, akik azután olyan érzékletesen és érdekesen tudnának tanítani, hogy az valóban megmaradna a diákok fejében.

Ez egy vicc, kérem, hogy akként is kezeljék a kedves kommentelők.

A klasszikus vicc szerint az egyik székely belevágja a másik hátába a baltát, mire az megkérdezi tőle:
- Ez vicc?
- Nem.
- Na jó, mert viccnek azért durva.

Egy kicsit így járt talán most a Magyar Tudományos Akadémia is. Hivatalos lapja a Magyar Tudomány ehavi száma az evolúció kontra kreáció vitával foglalkozik. Teszi ezt úgy, hogy teret ad egyes kreacionista nézeteknek is, mintegy elrettentő példaként (lásd a szerkesztő bevezetőjét), elsősorban is Tasi István krisna-tudatú ID szakértő és Jókai István orvos írásaival. A cél az lett volna, hogy a tudományfilozófusok és teológusok írásai mellett látható legyen az is, mivel szemben érvel a tudomány.

Az ötlet mintha mégis fordítva sült volna el. Több tanár kollégámtól is kaptam már levelet, hogy nézzem meg, mi jelent meg az MTA lapjában. Általános vélemény, hogy az Akadémia tehát kapitulált a kreacionizmus előtt, meghalt Mátyás, oda az igazság. A hír futótűzként terjed. Az, hogy valójában miről van szó már biztosan kevesebbekhez fog eljutni.

A magam részéről egyszerre gondolom tisztességesnek és pedagógiailag helyesnek a szerksztők eljárását és elhibázottnak is, mivel sokan nem értesülnek a teljes szám tartalmáról. Az meg külön szép, hogy a két kreacionista publikációs listájában már a magyar Tudomány is szerepel és bizonnyal idézettek is lesznek a cikkeik.

Az ásványok evolúciójáról szól az Index cikke. Maga az írás csak arról szól, hogy a Föld létrejötte során egyre növekedett az ásványok száma és ez részben az élet jelenlétének is köszönhető. Evolúcióról viszont nem esik szó, bár a nyitómondat azt állítja, hogy az ásványok hasonló fejlődésen mentek keresztül, mint a növények és az állatok. De hát ez nem igaz. Az állatok és a növények ugyanis folyamatosan egyre jobban alkalmazkodtak környezetükhöz, eközben persze növekedett a fajaik száma is. Az ásványok viszont csak egyre többen lettek. (Tényleg, mitől rátermettebb egy ásvány, jobban csillog?)

A hír kapcsán érdemes egy kicsit tisztázni az evolúció sokat szenvedett fogalmát. Elsőként a svájci Charles Bonnet használta biológiai értelemben, bár ő még elsősorban embriológiai értelemben tette ezt. Később aztán Darwin lassan 150 éves gondolatával forrott egybe, ugyan ő eredetileg nem használta. 1872-re azonban már annyira egyet jelentett az ő elméletével, hogy maga is elfogadta azt.

Nem kell feltétlenül szőkének lenni, ahhoz, hogy butaságokat mondjon vagy írjon valaki. Az Index leányán, a Velveten jelent meg egy nagyszabású összeállítás a szőkékről, amiben azt állítják:

A szőkék a mai kutatókat is annyira foglalkoztatják, hogy tucatnyi csoport boncolgatja mostanában is a nagy kérdést, és szerintük is kérdőjeles a jövőjük. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint például még mindig nagyon kevesen rendelkeznek a természetes szőkeséget meghatározó génnel, így arra tippelnek, hogy nagyjából 200 év múlva tényleg eltűnnek. Az ENSZ egészségügyi szervezetének tanulmánya szintén hasonlóról számol be, mégpedig, hogy az utolsó szőke 2202-ben fog megszületni Finnországban.

Ha hülyeséget mond az ember, akkor bizony nem érdemes megmaradni a kis ostobaságoknál. Főleg, ha ezzel pénzt is akarna keresni! Komoly, igazán egetrengető marhaságokra van szükség a sikerhez.

Dr. Nona és kutatócsoportja meg is találták az ősbaktériumok ősbioerejében. Kár, hogy az Akciós potenciál ízekre szedi az állításaikat. Kötelező olvasmány!

Az Index egy jeles malakológustól (azaz puhatestű kutatótól) értesült, hogy vércsigák sorakoztak fel sokat szenvedett hazánk határainál. A behurcolt trópusi csigák a vérmétely nevű laposféreg köztes gazdái. Az emberben is megtelepedő féreg gyermekkorát a csigában tölti, aztán szabadon úszkáló lárvái fúrják be magukat az emberek bőrébe. Maga a teljes életciklus így néz ki: