A béka marad

Alig ültek el a lúdfű-gate hullámai, máris egy másik élőlényről derült ki, hogy az amerikai adófizetők pénzét szívja. Sarah Palin, aki kifogyhatatlan szórakozási forrásnak tűnik a világ minden részében (többek között Tina Fey munkásságának köszönhetően is) kifejtette, hogy amennyiben megválasztják, gondja lesz rá, hogy csak az embereket valóban segítő kutatások kapjanak állami támogatást. Példaként a Párizsban folyó muslica kutatásokat hozta fel, mint olyanokat, amik érdemtelenül kapnak támogatást.

Az Index egyik blogjában epés írás jelent meg két tudományos hírrel kapcsolatban, melyek a lúdfű nevű növénnyel elért kutatások eredményeiről számolnak be. A cikk így ér véget:

E tudományos eredmények mindenképpen örvendetesek, de még számos kérdést vetnek föl úgy tudományos kutatók, mint a laikus közönség számára. Először is: vajon minek köszönhető vagyis kinek állhat érdekében, hogy a nemzetközi lúdfűkutatás ilyen ütemben rukkol elő újabb és újabb szenzációkkal? Nem-e lehetséges-e, hogy itt egy világméretű Leiter Jakab-turbulencia áldozatává vált a nemzeti hírügynökség? A lúdfű beláthatatlan lehetőségeinek kiaknázására milyen tudományos programokat tervez indítani a magyar kormány? Igaz-e, hogy ennek költségeit az emberekkel kívánják megfizettetni? Vajon vizsgálják-e, hogy a lúdfű mi módon alkalmazható üzemanyagként, az orosz energiafüggőség csökkentésére valamint a pénzügyi válság hatásának enyhítésére?

Pedig kár a vitriolért, egyszerűen csak arról van szó, hogy a lúdfű (Arabidopsis thaliana) a növénygenetika leggyekrabban használt modellszervezete. Nem véletlen, hogy a genetikai kutatásokat csak néhány élőlényen végizik, nem mindegyik alkalmas ugyanis arra, hogy kísérletezzenek vele. A mai gyakorlatban az Escherichia coli nevű bélbaktérium,  a sörélesztőgomba, a Caenorhabditis elegans nevű talajlakó fonalféreg, a hétköznapi ecetmuslica és a háziegér azok az élőlények (a lúdfű mellett), amik a genetikai, biotechnológiai laborokban többnyire megtalálhatók.

Mi kell ahhoz, hogy valamiből modelszervezet legyen? Elsősorban jó, ha nem túl nagy, kis helyen is sok elfér belőle. Itt esik ki a kék bálna és az elefánt, de még a kutya is. Fontos, hogy olcsó legyen a tartása, ne igényeljen különleges vagy költséges dolgokat, itt hullik ki a kolibri. Az is hasznos, ha rövid a generációs ideje, gyorsan lehet újabb és újabb nemzedékeket felnevelni, ezen a ponton bukik el a 36 éves kabóca, vagy a kérész, ami ugyan kifejlett rovarként csak egy napot él, de előtte három évig dagonyázik lárvaként az iszapban.

Természetesen a modelszervezetek kiválasztásában van egy nagy adag önkényesség is. Ha ugyanis valamilyen élőlénnyel elkezdenek többet foglalkozni, akkor az elvégzett kutatásokra építve lehet újabb és újabb kérdéseket feltenni, új kutatásokat indítani. Miután a XX. század elején Thomas Hunt Morgan elkezdett muslica genetikával foglalkozni és mutánsokat izolálni, az utána jövők már felhasználhatták az álatal létrehozott törzseket és genetikai térképeket, aminek köszönhetően még többet tudtunk meg a muslica működéséről, és így tovább, és így tovább.

A jogtalanul megvádolt lúdfű az 50-es években lett a növénytani kutatások sztárja, nem kis részben a magyar Rédei György úttörő munkájának köszönhetően. A kis helyigényű, gyorsan és könnyen szaporítható keresztes virágú gyom ma az a növény, amit a legjobban ismerünk. jelen pillanatban is van egy nagyobb adag belőle a nemzetközi Űrállomáson, hogy megfigyeljék, miként nő a súlytalanságban.

A lúdfű kutatás azonban nem öncélú dolog, ahogy a muslica vagy az egér vizsgálata sem. A lúdfűről szerzett ismereteket ugyanis alkalmazhatjuk (és alkalmazzuk is) akkor, amikor a haszonnövények új fajtáinak előállítása a cél.

Nagyszerű, alapos és izgalmas cikk jelent meg az Akciós Potenciálon az idei Nobel-díjas fehérjéről a medúzák zölden fluoreszkáló anyagáról. Kellemes olvasgatást!

Az idei évben díjazott kutatások a vírusok hatásával kapcsolatosak. Régen járt már egy az AIDS betegséget okozó HIV vírus felfedezéséért, amit ez alkalommal két francia kutató (figyelem, nem amerikai!) Françoise Barré-Sinoussi és Luc Montagnier zsebelhettek be. Biztosan lesznek, akik majd felháborodnak, hiszen egy kis, de elszánt csoport a mai napig nem fogadja el, hogy ez a vírus lenne az AIDS okozója. A csoportba tartozik egy korábbi Nobel-díjas, az excentrikus Kerry Mullis és a napokban lemondott Dél-afrikai kormányfő Thalbo Mbeki is.

A szabad akarat kérdése régóta foglalkoztatja az emebriséget. Ugyan korábban inkább az volt a probléma, hogy mennyiben vagyunk a sors és a természetfeletti hatalmak alávetettjei, ma már inkább az okoz töprengést, hogy mennyiben határozzák meg tetteinket a génjeink és a biológiai működésünk. A kutatások szerint nagyon.

Ahogy már korábban is írtam róla, az egyszeri darwinista számára nem könnyen emészthető falat az önfeláldozás és a nagylelkűség jelensége. Miközben nem könnyű belátni, hogy ez miért segíti az adott egyedet, tagadhatatlan, hogy a jelenség mind az állatvilágban, mind az emberek között létezik.

Újra fellángolt a vita a homeopátia körül. A Magyar Narancs augusztus 21-i száma közölt egy interjút Bóna Lászlóval, a homeopátiás tanácsadóval. A kritikai hozzáállás minimumát sem mutató cikkre reagált két héttel később Hraskó Gábor a Szkeptikus társaság ügyvezetője. Ez az utóbbi írás, úgy gondolom elég jól helyére teszi a homeopátiával kapcsolatos gondolatokat. Sok évvel ezelőtt magam is írtam egy (szerintem) objektív cikket erről a gyógymódról, ami után hihetetlen mennyiségű levelet kaptam. Főleg olyanoktól, akik bizonygatták mennyire hatásos a homeopátia. Ezek a beszámolók, noha nem kételkedem a valóságtartalmukban semmit nem jelentenek abból a szempontból, hogy mennyire hatékony a homeopátia. Azt ugyanis jelen ismeretink szerint csak a kontrollált kettős vak tesztek tudják eldönteni. Erről már részletesebben volt szó itt a blogban is.

Az emberi faj biológiai felosztása mindig is érzékeny kérdés volt. Nehéz ugyanis elkerülni a csapdát, hogy a genetikai különbségekhez ne társítsunk értékeket. Ahol pedig emberek közötti velük született értékkülönbségekről lesz szó, ott mindenféle borzalom megtörténhet. Ezért szalonképtelen az eugenika bármiféle formája és ezért keltett jogos felháborodást James Watson a DNS szerkezetének egyik leírója ominózus kijelentésével a feketék eredendően alacsonyabb intelligenciájáról.

Az élővilágról több antropomorfizáló képzet is létezik. Az egyik szerint a természetes egyet jelent a harmonikussal és a tökéletessel. Eszerint az elképzelés szerint a természetben az élőlények jók, megenni is legfeljebb csak éhségből eszik egymást. A másik elképzelés szerint a természetben farkastörvények uralkodnak, az erősebb megöli a gyengébbet és a létért folyó küzdelemben csak a legrátermettebbek maradhatnak fent. Vannak olyan jelenségek, amik mindkét vélekedésre rácáfolnak. Ilyen az önzetlenség, az altruizmus is.

Altruizmusnak azt nevezik, amikor egy élőlény a saját érdekei (fennmaradása vagy utódainak létrehozása) ellen cselekszik és egy másik élőlény érdekeit segíti. Nem annyira ritka dolog ez, mint elsőre gondolnánk, szinte minden nagyobb állatcsoportban előfordul.