A béka marad

Minek van génje és minek nincs? A kissé gyanútlan olvasónak úgy tűnhet, hogy egyre több dolog génjét találják meg. Érdemes beírni a keresőbe a megtalálták génjét szavakat. Nagyon változatos listát kapunk:
Édesszájúság, kegyetlenség, soványság, homoszexualitás, lisztérzékenység, hosszú élet, barátság, érelmeszesedés, kóros hajtépés, hűség stb.
A Humán Genom Projektnek köszönhetően tudjuk, hogy az emberi DNS hozzávetőlegesen 25 000 gént tartalmaz, az embernek az az érzése, hogy gyorsan el fognak fogyni, ha ilyen tempóban fedezik fel az egyes tulajdonságok génjeit.

A természettudományok a köztudatban az objektivitással és az egzakt pontossággal társulnak. Valójában azonban sok olyan része van a természettudományoknak, ami a legkevésbé sem objektív és mégannyira sem egzakt. A természettudományok családjának legkisebb és éppen ezért legslamposabb tagja a biológia, és a biológián belül is a rendszertan az, amiben a legkevésbé beszélhetünk objektivitásról.
A gondok alapja abban rejlik, hogy a rendszertan igazándiból egy emberi kreáció. Nagy szükségünk van rá, hogy tudjunk az élőlényekről beszélni, de egy pillanatig se gondoljuk azt, hogy a természetben léteznének azok a kategóriák, amiket a rendszertan használ. Mindenki tanult már az általános iskolában arról, hogy mi számít egy fajnak. Többnyire azt szokás mondani,

Ádám és Éva soha nem találkoztak! Legalábbis az a két személy, akiket a paleogenetikusok Ádámnak és Évának neveztek el, biztosan nem. Az viszont biztosnak tűnik, hogy valamikor élt egy férfi, aki az összes többi ember ősapja és egy nő, aki az összes ember ősanyja. Csak Ádám valamivel, olyan 90 000 évvel fiatalabb volt Évánál. Noha a hír nem feltétlenül új dolog, azért írt róla az Index és az Origo is.
De honnan is tudunk erről a két személyről? Természetesen az emberi DNS-ből. A DNS másolása hasonló a kódexmásoláshoz, minden egyes átíráskor van esély arra, hogy hibák kerülnek az új példányba. A szorgalmas másolások során ezek a hibák azután továbbadódnak. (Egyes kutatók szerint így lett a görög kamilosz (kötél) szóból kamelosz (teve), ami aztán az egyik legfurcsább hasonlatot eredményezte a tevével és a tű fokával kapcsolatban.) A felszaporodó hibák, változtatások alapján követhető a leszármazás is, akikben megtalálható egy adott változat, azoknak valószínűleg közös őse van.

Magyarországra látogat és számos előadást tart Bjørn Lomborg, a környezeti tudományok legvitatottabb figurája. Miközben a nagyvilágban Lomborgot sokan a Sátán ügynökének tartják, kis hazánkban (a jól sikerült sajtóközleménynek köszönhetően) csak arról olvashatunk mindenütt, hogy

Lomborgot a Time a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta (2004), a Foreign Policy and Prospect 2005-ös listája alapján ő a világ 14. legbefolyásosabb tudományos személyisége, a World Economic Forum Fiatal Globális Vezetője(2005).

Már megint ki lehet hajítani az összes könyvet, amiben ez a hülye evolúció szerepel. Hiszen megint kiderült, hogy hibás Darwin elmélete. Ha valaki ezt a címet olvassa, akkor valószínűleg nem arra gondol, hogy egy tanulmány szerint nem a farok hossza és a pávaszemek száma alapján választanak párt maguknak a nőstények. Minthogy Darwin Az ember származásáról című könyvében hosszú fejezeteket szentelt a szexuális szelekciónak, vagyis annak, hogy nem csak az adott környezethez való alkalmazkodás alakítja a fajokat, hanem az is, hogy a nőstények milyen kritériumok alapján választanak maguknak párt. Ha például a lányoknak a nagy zöld fül tetszik, akkor a hímeknek egyre nagyobb és egyre zöldebb füle lesz, függetlenül attól, hogy ez mennyire segíti a hímek életben maradását. Darwin szerint a szexuális szelekció akár ellene is tehet a természetes szelekciónak. Darwin egyik példája a páva farka volt.

Ha buja természetről, gazdag élővilágról van szó, akkor elsősorban a trópusokra gondolunk, az esőerdők, dzsungelek jutnak eszünkbe. Rendben is van ez, ha a szárazföldet nézzük, a tengerekben azonban a leggazdagabb élővilágot nem a forró, hanem hideg éghajlatokon kereshetjük. Pár napja volt érdekes hír, hogy új élőlényeket fedeztek fel az Antarktisz környéki vizekben, és ez a felvétel is jól mutatja, hogy milyen gazdag a Déli-sarkvidék tengeri élővilága.

Az emberi gondolkodás, noha folyamatosan próbáljuk a racionalitás kényszerzubbonyába erőltetni, furcsa dolgokra képes. Vannak például olyan gondolatok, képek, amik egyszerűen vonzóak a gondolkodás számára, így aztán ragaszkodunk hozzájuk függetlenül attól, hogy igazak-e vagy sem. A biológiának is megvannak az ilyen bevett képei, némelyik akár a tudomány címerében is szerepelhetne, noha kifejezetten ellentmond annak, amit manapság a biológusok gondolnak. Az egyik ilyen kép az ember evolúcióját bemutató, első előfordulása talán Huxley 1863-as Bizonyíték az ember helyéről a természetben című könyvéből való. Íme:

Vannak kérdések, amik igazán a biológusra tartoznak. Sok évszázados, az emberiség életét megkeserítő dilemmákat lehetne megoldani, ha valaki venné a fáradságot és megkérdezne egy biológust. Ilyen alapvető kérdés az is, hogy vajon a paradicsom zöldség vagy gyümölcs? János barátom, aki lelkes antivegetáriánus volt és semmilyen zöldséget nem evett, a főtt kukoricát gyümölcsnek minősítette és vígan falatozta. A paradicsom mibenléte állandó vita forrása lehet, ha bárhol leül a társalgás érdemes bedobni ezt a témát.