A béka marad

Az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi főigazgatója szerint skizofrén lehet az elmúlt időszak cigánygilkosságainak elkövetője. Amint már az Index is megírta, sikerült ezzel jelentős hülységet mondania Meglehet, túl sok amerikai filmet nézett, pedig érdemes lett volna utánanéznie annak, amit mond. Nem ő az egyetlen, aki keveri a skizofréniát a disszociált identitással. Az előző az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegség, az utóbbiról pedig még ma is vitatkoznak, hogy valóban létezik-e.

Nem könnyű dolog parazitának lenni. Az ember (vírus) megpróbálja a legtöbbet kihozni az élőlényből, amiben élősködik, de közben arra is viogyáznia kell, nehogy az túl korán meghaljon. A vírusok többféle taktikát is kidolgoztak, hogy megbírkózzanak ezzel a problémával. Vannak köztük olyanok, amik a lehető legkevesebbett bántják a gazdát, amíg az jól él, hiszen addig a vírus túlélése is biztosított. Ha azonban a gazdaszervezet gyengül, az addig visszafogott vírus is tombolni kezd, hogy minél nagyobb példányszámban jutassa magát tovább, mielőtt a gazda esetleg elpusztul. Ezen az elven működik a herpesz, ami hosszú évekig húzódik meg lappangva az emberben, de ha valami más betegség miatt gyengülni kezd a szervezete, esetleg a stressz rontja le, azonnal megjelenik, ráadásul olyan helyeken, ahol könnyen kerülhet át egy jobb, életképesebb gazdába (a száj és nemi szervek kiválóak erre a célra).

Korunk hőse Matthias Rath az orvostudomány megújítója. Dr. Rath nem ma kezdte áldásos tevékenységét már 1992 óta jelen van az alternatív gyógyászatban. Az írás apropóját az adja, hogy most vesztett el egy pert az Egyesült Királyság legfelsőbb bíróságán Ben Goldacre ellen. Ben Goldacre az áltudományok legnagyobb ostorának számító Bad Science blog szerzője és tavaly jelent meg ugyanilyen című könyve is. A könyv utolsó fejezete szólt volna Rathról, ha nem jön közbe a per. Miután a per eldőlt, Goldacre elérhetővé tette a kérdéses fejezetet bárki számára, itt olvasható.

Mégsem jó a féregterápia írja az újság, majd a cikkből kiderül, hogy szó sincs férgekről. A cikk (miközben felcserélhetően használja a féreg és lárva) kifejezést valójában arról számol be, hogy nyűvekkel azaz légy lárvákkal segítették fekélyes sebek gyógyulását. A kontrollált tesztek alapján (ahogy ez az eredeti közleményben olvasható) úgy tűnik, a lárvák nem hoznak gyorsabb gyógyulást, mint a modern hidrogél sebkezelés. Amiben a nyűvek jobbak voltak, az az elhalt szövet eltávolítása, a fekélyek viszont ebben az esetben fájdalmasabbak voltak.

A nyűvek a légyfélék lárvái, rendszertanilag a rovarokhoz, azon belül is a kétszárnyúakhoz tartoznak. Ugyan elég egyszerű a testfelépítésük, általában nincs például szemük sem, de azért így is látható rajtuk a hat láb kezdeménye, ami nagyon nem illik a féreg koncepcióhoz.

Néhány éve egy ország nevetett Szalacsi sándoron, aki nagy elánnal magyarázott a berendezésről, ami a vízbűl veszi ki a zoxigént. Persze nem olyan bolondság a dolog, egyenárammal könnyen bontható a víz és valóban termelhető oxigéngáz, de azért mégis vicces a megfogalmazás. Most egy kicsit hasonló olvasható azokban a cikkekben, amik arról szólnak, hogy ez vagy az a dolog megváltoztatja a géneket (itt meg itt és itt). Aki figyelt az iskolában a biológia órán, az tudhatja, hogy a gének megváltozása a mutáció. A mutációt a mutagének okozzák, ilyen az etídium-bromid vagy a röntgen sugárzás. A mutagének drasztikus és veszélyes dolgok, rákot, az utódok deformálódását okozhatják, aki teheti kerüli őket.

Az Index szavazást rendezett arról, hogy ki milyen már kihalt élőlényt szeretne klónozással visszahozni a földre. Az apropót az adta, hogy a hírek szerint sikerült klónozással létrehozni egy pár éve kihalt kecskefajt, bár az utód csak pár pillanatig élt. A baj az, hogy már ez sem igaz. Nem kihalt fajról, hanem kihalt alfajról van szó, ami, mint hamarosan láthatjuk, eklég fontos ebben az ügyben.

Február 6-án meghalt Dr. Koch Sándor.

Egyetemi tanulmányaim során több olyan tanárom is volt, akiktől nagyon sokat tanulhattam és nem egy olyan is, akinek csak a tankönyvéből. A jó tanárok között is olyanok voltak többségben, akiktől az adott tantárgyról lehetett igazán mély és fontos tudást szerezni. Szerencsém volt viszont egy-két olyan ember óráit is látogatni, akiktől nem csak a biológiáról, hanem általában a világról is tanulhattam. Ilyen volt Koch Sándor is.

Véletlenül akadtunk rá, orvosi mikrobiológia speciál kollégiumot hírdetett és több csoporttársam is elkezdett járni hozzá. Aztán októberben már mondták, hogy az öreg fantasztikus és járjunk be mi is az órákra, nem sokkal később felajánlotta nekünk, hogy ha kedvünk tartsa menjünk vele beszélgetni a lakására is. Így lettem tagja a Sodrás-klubnak (merthogy a mondott lakás a Sodrás utcában volt). Mint később kiderült, ezzel egy régóta meglevő hagyomány részesésévé lehettem. Nem mi voltunk az elsők, akik hetente jártunk hozzá és talán az utolsók sem.

Koch tanár úr igazi tudós volt, úgy, ahogyan azt az ember kiskamasz korában elképzeli. Lakása tele könyvekkel, amiket szenvedélyesen szeretett (még a latin-magyar szótárról is tudott lelkesen beszélni). Ezek a beszélgetések szóltak biológiáról, Koch tanár úr életéről és úgy általában mindenről, ami fontos a világban.

Pár éve már én vittem hozzá a saját tanítványomat, hogy meséljen neki az orvosi kutatásról, amit nagy örömmel és sok-sok szeretettel tett meg.

Nagy szerencsém, hogy ismerhettem.

Itt ír röviden az életéről.
Itt pedig arról, amit éppen a világról gondol.
Érdemes mindkettőt elolvasni.

Holnapután lesz Darwin 200. születésnapja, amit az egész biológusvilág ünnepelni készül. Joggal, ahogy Newton törvényei hirtelen értelmet adtak mindannak a már felhalmozódott tudsnak, amit addig tudtak a fizikáról, úgy helyezte új keretbe az evolúció gondolata a biológiai ismereteket.

A természettudományok között (amiótal egalábbis ezek szétváltak egyes ágaikra) a biológia mindig is különcnek számított. A biológusok csak leírták, amit láttak, és ha törvényszerűségeket véltek felfedezni, azokban is több volt a kivétel, mint az, ami a szabálynak megfelelt. Nem arról van szó természetesen, hogy Darwin előtt senki nem gondolt az evolúcióra, sokak munkáiban megtalálhatóak már annak darabjai, az emlgetett Malthustól kezdve William Charles Wellsig, többen is rájöttek egyes részleteire, maga az evolúció első bemutatása is közös előadás volt Wallace-szel, aki Darwintól függetlenül ismerte fel az alapelveket.